Ma sikeresen abszolváltam a hogyan nézzünk ki úgy, mint aki sárban dagonyázott dolgot, pedig nem is fesztiválon vagy disznóvágáson jártam. Egyszerűen csak a hosszú fehér vászonnadrágomban és papucsban indultam el otthonról, és sikerült a pesten esett három csepp esőből keletkezett sár összes részecskéjét felcsapnom magamra. Konkrétan még a seggemen is sáros a gatya. Emiatt eléggé lecsökkent a komfortérzetem mikor ezt észrevettem. De aztán mesébe illő fordulat következik, figyelem:

Felhívtam ijedtemben gyorsan a Lorettát, hogy ugyan két mérettel vékonyabb mint én, de ugyan hozzon már nekem egy szoknyát-nadrágot-zsákot amit magamra húzhatok míg ezt kimosom. Erre közölte, hogy éppen most indul szatyrában egy nekem szánt rövidnadrággal, mert rá nagy lett. Hát mi ez ha nem a sors összejátszása kivételesen nem ellenünk, hanem értünk? Vannak még ilyen erők a világban. Itt csendesen megjegyezném, hogy ezek az erők kicsit a lottónyeremény irányába is elmozdulhatnának, én részemről minden tőlem telhetőt megteszek, mert lottóm már van, és kellőképpen naív is vagyok.