Annyira hatékony és kitartó vagyok, hogy van menyecske ruhám, ami azért is nagyon jó, mert már iszonyúan utálom leírni is ezt a szót, különben is, mennyire hülye egy szó már ez. Cipellőm is van hozzá, sőt már csak egy darab nyakláncot kell beszereznem, azt is tudom, hogy hol, és mikor lesz belőle, szóval végre-végre-végre, a szettem elkészült. Affene. A hajdíszem még nincs meg. Na jó, de már tényleg csak ez a két dolog hiányzik. Nem gondoltam, hogy valaha is ennyire lelkes leszek ebben a dologban, és ennyire fogom élvezni a készülődést meg mindent ami ezzel jár, még a rohadék menyecske ruha keresgélést is élveztem titkon.

Holnaptól meg Tiszafüred és Halas napok egész hétvégén, lángossal, kürtös kaláccsal, Tisza tóval, szúnyogokkal, Roy és Ádám koncerttel. A rekedtebb hangú énekesbe csak attól bele tudok szeretni, mikor meghallom az Otthon című dalt, ami az egyetlen pozitívuma annak a szerencsétlen filmnek, a címe sem jut most eszembe. De konkrétan emlékszem a szenvedésre, amit nyújtott. Lesz még Ganxsta Zolee is a kartellel, ez mondjuk nem kimondottan dob fel, de azért lehet megnézzük. Tavaly a fiúk csak azért vettek nekem egy nagyon hosszú zsinóros héliumos lufit, hogy ha elmennek sörért, akkor visszataláljanak hozzám. Nagyon kreatívak. Tavaly patronos pisztolyt is kellett venni az Ivánnak, gondolom idén sem lesz ez másképp, majd valami lézerkardnál vagy világító gépfegyvernél lecövekel, és szomorúan néz rám, majd a fegyverre, aztán megint rám, míg a végén megveszem a gyereknek a játékot. Nem mintha én nem cövekelnék le valami színes fülbevalónál vagy trikónál. De hát ezeket ilyenkor muszáj. Motorral megyünk, emiatt vissza kell térnem a minimál pakoláshoz, ami nem lesz olyan egyszerű az elkényeztetett lelkemnek, mivel a kocsiba bármi befért, így vihettem három napra is három heti cuccot. Ezt most nagyon erősen le kell redukálnom, de legalább nem kell majd gondolkodnom, hogy melyik farmert vegyem fel este a koncertre, abból az egyből ami lesz nálam.