Az általam legtöbbet sütött sütemény a Rákóczi túrós, a végén még oda jutok, hogy már fejből fogom nyomni a mennyiségeket, ami tőlem irtó nagy teljesítmény lenne, tekintve, hogy a memóriámat még mindig nem hozták vissza a sokat emlegetett, gonosz memória-elszippantó manók. Vagy lehet, hogy ez azért van, mert az Ivánnak még annyit sem hagytak, mint nekem, de neki legalább van excel táblája meg felesége. Vicces öregkorunk lesz. De ha mást nem is, csak ezt az egy receptet megjegyzem, akkor legalább boldogan fogjuk egymásra villantani fogatlan mosolyunkat, óh.

A recept ugyanaz mint itt, meg itt, az alábbi különbségekkel. Ennek az előző mondatnak nincs sok értelme, mi?

- a túrótöltelékbe tettem 60 g búzadarát, és nem négy, hanem csak három tojássárgája került bele, illetve a cukrot lecsökkentettem húsz dekára;

- a tojáshab így aztán hat tojásból készült, és nem tojásonként öt dkg cukorral, hanem csak néggyel. Ebből a jó matekosok már tudják rég, hogy ez hat tojásfehérjét és 24 deka cukrot jelent. Akiknek olyan matektanárok jutottak, mint nekem, hogy már attól elkezdett tikkelni a szemem, ha megláttam őket, azok nyugodtan vegyenek igénybe külső segítséget;

- csak a tésztát elősütöttem tizenöt percig, úgy, hogy előtte megszurkáltam villával. Ezt beszórtam egy kis darált háztartási keksszel, rákentem a túrókrémet, így sütöttem további huszonöt percig, aztán rányomtam a habot, és még azzal is tíz percet kb, de azt látod, hogy mikor szilárdult meg, ha nem látod, nyomogasd meg; 

- végre megcsináltam a lekváros verziót, azaz nyomózsákkal rácsoztam be a habbal a sütit, amikor teljesen kihűlt, mokkáskanállal applikáltam bele bazi óvatosan a lukakba az anyukám féle sárgabaracklekvárt;

Áh, a világ legistenibb süteménye, világfájdalom, hogy nem a tiéd az egész! Bár ha eléggé gonosz vagy, akkor végül is megoldható.