röhögök ezen kínomban, hogy amikor az Ivánnal megismerkedtünk, akkor én voltam a világ leglazább, legvagányabb királylánya, mindenben benne voltam, semmitől sem féltem, ihajja! Belém is szeretett visszavonhatatlanul, örökkön-örökké meg minden. Így utólag, a történtek ismeretében reméljük, hogy nem csak ezen tulajdonságaim miatt. Mert aztán a szívbajom kapcsán, viszonylag éles váltással lett belőlem egy görcsben élő, mindentől rettegő, egyáltalán nem királylány. Hónapok múltával ebből kilábaltam, de sok-sok félelem maradt amit cipelek a hátamon továbbra is, csak ez  már nincs ráírva a homlokomra. A kilábalás alatt pedig megint éles váltással lett belőlem egy olyan felnőtt nő, aki a martinik literszámra ledöntése és a napi minimum egy doboz cigaretta elszívása helyett a süteménysütésben és a kalóriaszámolásban teljesedett ki sikeresen, de sosem lesz már belőle a legvagányabb királylány. Bár, szerintem a sütikészítés vagány dolog. És már sokkal nagyobb szenvedélyt jelent az életemben, mint anno a martini, pedig azt nehéz felülmúlni, máig imádom. Mindent összevetve, ezt a süti dolgot cseppet sem bánom, nagyon sokáig kerestem valamit amiben igazán én lehetek, és nem kell tovább keresnem, ami jó dolog.

Nah, ennyit a merengésről, meg a filozofálgatásról, nem az én műfajom ez. A hétvégén viszont süti lesz, meg süti, meg süti. Aki kitalálja hányféle az tud számolni, nem kap semmit, mert az élet kegyetlen. Esetleg ha házhoz jössz, és szimpatikusan mosolyogsz. De csak akkor.