túró rudi állat jó, ha szeretitek a fahéjat akkor meg főleg nagyon az, kóstol-kóstol lelkesen.
Ez történt a mai rettentően hasznosan telt vasárnapunkon, aminek még nincs is vége:
- megtisztogattam a vaddisznószőr hajkefémet a szöszöktől
- megvarrtam az Audrey-s táskám belső zsebét
- meg két zoknit, és egy pólót
- egy melltartót is, annak érdekében, hogy a merevítő ne bökje nap végére az államat
- egy lepedőt félig, mert meguntam, meg mert nem bírok sokáig lefelé nézni, mert szar a nyakam. Gyanítom, hogy annyira el lehet meszesedve mint egy nyolcvan éves nénikének, de nem merek elmenni csontkovácshoz, mert tuti kitalálja, hogy ilyen betegséget még sosem látott, mint ahogy az nálam történni szokott, ha orvoshoz megyek. Inkább nem nézek lefelé. Meg fölfelé sem. Csak egyenesen előre, azt is csak néha.
- főztem ebédet holnapra, padlizsános pennét, mert kaptam a Kornéliától egyet kipróbálásra
- kiderült, hogy szeretem a padlizsánt
- este apuék hoztak három darab padlizsánt, mert kapták ajándékba. Biztosan a jó tündér hallotta, hogy mától szeretem a padlizsánt
- sütit nem sütöttem, eléggé meg is viselt a dolog
- megnéztünk még két Trónok harcát, most már tuti, hogy csak könyvben szeretem
- hideg lett mint a szar, holnap csizmában megyek, azt gondoltam ki
- történt olyan is, amit nem írok le mert elpirulnátok biztosan. Höhö. Most akkor mindenki gondolja végig, hogy mikor pirult el utoljára. Ugye? Hová tűntek a pirulós lányok ebben a mai roppantul erkölcsromboló világban, kérdem én, és kérdi a nagyi is egyébként.
- ebédre vasárnapi rántottcsirkesültkrumplivaluborkasalátával melegszendvics volt, vacsorára mézes kenyér
- most meg egy bögre forró tea, aztán mindjárt reggel. Hétfő reggel. Jáj.