Hangyás lett a tévéműsorunk, meg időnként ugrálnak is azok a hangyák. Este azt játszottuk, hogy én ültem a tv előtt az egyik szobában, Iván pedig a másikban szét és összeszerelt valamit, a szerelés hatékonyságát pedig kiabálással jeleztem felé. Most van műsor! Most nincs! Most van műsor! Most nincs! Ebből egy fél óra után megállapítottuk, pontosabban az Iván megállapította, hogy a hiba nem a mi készülékünkben van. Innentől nem néztünk tévét, viszont mivel nem volt kedvünk beszélgetni, ismét pontosabban, az Ivánnak nem volt kedve, ettől viszont egy idő után már nekem sem, javasoltam neki, hogy játsszon a telefonjával, én meg olvasok. Ehelyett megpróbáltunk bútorokat nézegetni a neten, de az sem ment mint közös program, így aztán feladtuk. Szerintem a tv fontos elem két olyan embernél, akik közül egyik sem túl szószátyár, mindkettő bunkó hangulatban van, és csak ketten vannak otthon. Nekem meg amúgy is fontos a tv, teljes lelkesedéssel szeretem. Mint a tescot.