Zenóbia

Zenóbia

Bounty pite

2014. október 17. - Zenóbia

Hogy ti amúgy írtok naplót? Mármint tudjátok, ilyen rendes, kézzel írottat, amit nem olvashat el senki más, lakat nem muszáj, csak ha még nem múltál el tizenkettő. Viszont állítólag jót tesz, ha leírod, mert az segít rájönni, hogy tényleg teljesen elmebeteg vagy-e, vagy még van hátra addig pár éved. Nekem szerintem már nincs, de mindenesetre most vettem egy vonalasat, szép borítóval, mert kezdetnek legalább legyen szép a borító, roppant lényeges szempont, nem mondhatjátok. Hosszas gondolkodás után kiválasztottam egy fekete-szürke mintásat, micsoda őrületes meglepetés, úgyhogy az első lépést megtettem a hosszú és rögös úton. Az első mondat is megvan (kedvesnaplómnot), de azt nem mondom meg, érjétek be a blogommal, abból is kiválóan lehet következteni az elmeállapotomra. Nah, szóval írtok? Ha nem, akkor biztosan mégis a sütik miatt jártok ide, úgyhogy süssetek mondjuk egy ilyet, ezzel sem jártok szarul.

bountypite2.JPG

Bounty pite

Hozzávalók a tésztához (30 cm-es piteformához):

- 225 g liszt

- 100 g vaj

- 1 ek kakaó

- 115 g porcukor

- 1 csomag vaníliás cukor

- 1 sütőpor

- 1 csapott mokkáskanál fahéj

- 2 tojássárgája

- kis tejföl

Ezt mind jól összegyúrod, majd csinálsz belőle két gombócot. Lehetőleg egyforma gombócokat, éljen a szemmérték, vagy a digitális mérleg, nekem például csak az utóbbi van, nem vagyok valami szerencsés csillagzat alatt született lány. Az egyik gombócot elnyújtod akkorára, mint a piteformád, jó, ezt azért sikerül mérőszalag nélkül összehoznom, de hosszas gyakorlás előzte meg a történetet. Mehet a kivajazott piteformába, a másik gombóc meg a hűtőbe, míg megcsinálod a tölteléket.

És kizárólag béna képeim vannak csak róla, mert még a májusi Restaurant day-re készült, és akkor nem annyira ez volt az elsődleges szempont, viszont ez fogyott el elsőnek. Az az, ott a bal sarokban. Zoomoljatok rá, vagy valami. Natasa épp posztol Nektek a Facebookra, hogy fogy a süti, gyertek, én meg próbálok nem túl idiótán, ámde kedvesen mosolyogni.  bountypite1.jpg

Töltelék:

- 50 g vaj

- 2,5 ek porcukor

- 0,5 dl rum

- 100 g kókuszreszelék

- 3 tojás felvert habja

Verd fel a fehérjéket, tedd félre, míg habosra kevered a vajat a porcukorral meg a rummal. Fakanállal mehet hozzá a felvert hab, majd borítsd a cuccot a formádba, egyengesd el, és már veheted is elő a hűtőből a másik tészta gombócot. Nyújtsd el, applikáld a tetejére, szurkáld meg kicsit villával, sütő. 180 fokon, kb. harminc perc. Ja, ha akartok ínyenckedni, akkor kenjétek meg az alsó tésztát valami savanykás lekvárral, nem tesz rosszat, csak akkor magyarázkodhattok, hogy mi a jó istent keres a Bounty csokiban a lekvár. 

A végére csokimáz, mert a Bounty pite mi a fenétől lenne Bounty pite, ha nem lenne rajta csokimáz, ugye. De van. Ilyen:

- 100 g étcsokoládé (Tibi 65 % nálam)

- 1 ek olvasztott vaj, vagy netán étolaj

Összeolvasztod gőz fölött, ráborítod, elkened, tádámm! Nem, az első szelet pitét senkinek a büdös életben nem sikerült még szépen kiszedni, úgyhogy az a tiéd, edd meg, míg senki sem látja. Vagy épp láthatják is, ha nem vagy kimondottan zugevő.

Zenóbia a Facebookon!

A bejegyzés trackback címe:

https://zenobia.blog.hu/api/trackback/id/tr756189976

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása