Ma egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy ahogy téblábolok a lakásban, hangosan kommentálom, hogy mit is fogok éppen csinálni. Aztán mikor erre rájöttem, akkor ezt is megosztottam a bútorokkal és a szaloncukrokkal a tálban, hátha tényleg van lelkük vagy valami. Innentől meg úgy éreztem magam mint egy bolond nő, de legalább szórakoztató bolond nő.

"Na akkor most meg kéne fürdeni, de még taposni is akartam előtte, most akkor van kedvem nekem taposni vagy nincs? Mindegy, taposok azért egy kicsit, de kéne tea, főzök teát. Milyet főzzek, rooibost, mert az finom, rakok bele citromot is, mert azt is szeretem. Na, akkor taposok, aztán fürdés, meg hajmosás, vajon lejárt-e ez a hajhab már, hát sosem fogok rájönni, mindegy, ha reggelre nem lesz hajam akkor lejárt." Ilyenformán ment ez, közben megnéztem egy Gillmore-t, az alatt nem beszéltem, aztán hazajött az Iván, úgyhogy most már nem magamban beszélek. Hová fajulhat ez még? És hogy ti szoktatok ilyet?