Irtóra kicseszett velem a Simplonos pincérfiú, mert eléggé valószínűsíthető, hogy a koffeinmentes kávémat vagy elcserélte a Loretta koffeinesével, vagy egyszerűen csak mindkettőnknek simán azt hozott, gondolta, hogy a hülye picsa jön itt a különleges kívánságaival, de hát kit érdekel mit akar. A hülye picsa aki amúgy abban a pillanatban elalszik, ahogy párnát ér a feje, még hajnali egykor tágra nyílt szemekkel pislogott meg nézelődött, hogy most akkor mi lesz, megnézzem mi van a tévében, vagy olvassam ki a Háború és békét, vagy főzzek citromfű teát, vagy rakjak ki egy ezer darabos kirakót esetleg. De azért aludtam vagy négy órát ha jól számolom, mondjuk azt úgy, hogy óránként felébredtem, megörültem, hogy akkor ezek szerint ez azt jelenti, hogy az előbb már aludtam, ha volt honnan felébredni, így vissza is aludtam újabb egy órára, amikor ismét felébredtem ellenőrizni, hogy alszom-e már. Vidám éjszaka volt, én mondom. 

Ja, meg az is eszembe jutott reggel a buszon, mert úgy látszik gondolataim azért vannak, csak minek. Szóval az, hogy úgy látszik az előző rettentően antiszociális időszakban rákészültem erre a hétre, amikor meg minden napra jutott valami program, és még csak péntek van.  Egyébként tegnap bepótoltuk Lorettával a hiányosságainkat, mert délután öttől nagyjából egy levegővel beszéltünk mindketten este kilencig, időnként egyszerre is, de ilyen kis dolgokkal nem értünk rá foglalkozni. Klassz volt. A Simplont is még mindig szeretjük, csak ezentúl teázni fogok náluk. Meg az is kiderült, mert már másodszor teszteltem ezt a jelenséget a héten, hogy négy deci bor sok lesz egy olyan nőnek aki nem vacsorázott lófaszt sem. De legalább nem túl szomorúan vártam húsz percet a buszra a hidegben.