Mert miért ne lehetne palacsinta, és miért ne pont szombaton ebédre, amikor február van, és a rohadék február utolsó napja, és nem is nekem kellett megsütni, hanem megsütötte nekem a Loretta, csak ennem kellett és fényképeznem, és feltaláltuk azt a remek módszert a nomakeup fotók javítására, nem mintha rászorulnánk, hogy fekete-fehér, az úgyis olyan művészi, meg sejtelmes, ugye. Előtte nap voltam Anna and the Barbies koncerten Natasával, hát. Elég jó volt, rekedtre énekeltem magam, az határozottan felüdítő, mikor úgy lehet üvöltve énekelni, hogy nem hallatszik, hogy rettenetes hangom van. Ez is lesz még egy előnye az egyedül élésnek, énekelhetek bátran, mondjuk az pont ma jutott eszembe, hogy szerintem az lesz, hogy majd a sütisütésnél tuti elvágom az ujjam nagyon, amikor mondjuk a szárított paradicsomot aprítom a nagykéssel, és senki nem lesz ott, aki szorítókötést rögtönöz rá nekem rögtöndeazonnal, így aztán majd elvérzek a konyha padlóján, vagy esetleg amikor veszem ki a konyharuhával a tepsit, akkor az majd felgyullad, és leég miattam egy egész lakótömb. Remek lesz. Ne költözzetek szerintem a szomszédba. Szép hosszú mondatokat írtam most így visszaolvasva, de ez már így marad, éljétek túl.
Hozzávalók:
- 250 g liszt
- fél liter tej
- 1 csipet só
- 25 g porcukor (1 ek)
- 2 tojás
Mindent egy tálba, kivéve a tejet. Kezd el kikeverni robotgéppel, hallottam már olyan elvetemültekről, akik képesek csomómentesre keverni gép nélkül is, hát, én sosem mondtam, hogy ügyes vagyok, szóval ilyet tőlem ne várjatok, meg mellesleg a Lorettától sem, öt percig dicsőítettük a gép feltalálóját, most ide majdnem írtam valami rettenetes vulgárisat, de visszafogom magam. A tejet közben fokozatosan adjátok hozzá, a végén ha úgy ítélitek meg, még adhattok hozzá egy decit, mi szerintem adtunk, de majd átnézetem Lorettával, mielőtt közzéteszem, az a biztos.
A recept Loretta anyukájától származik, kisvárdai palacsinta, szerintem isteni, és egyébként meg az a legjobb az egészben, amikor egy nap erről szól: konyha, beszélgetés, cipőkről beszélgetés, tejeskávé, cigi, beszélgetés arról, hogy mit kell venni majd az Ikeában, palacsinta, beszélgetés a nyárról, meg a semmiről, palacsinta megevése, délutáni alvás, tejeskávé, cigi, rendrakás, fél pohár bor, aztán felmenni a város legtetejére, és együtt lenézni.
Bocs a képekért, megint csak telefon volt nálam, de nem járkálhatok mindenhova a három kilós géppel, mert hátha utamba akad egy sütő. Bár gondolkodom rajta.
