Nagyi születésnap, 90 év, a hosszú élet titkára még várnunk kell, mert a Városháza elfelejtette a küldöttséget, pedig felvettük a legszebb ünneplő ruhánkat. Most az aprósüti volt az én reszortom, ez lett az egyik. Mondhatnám, hogy napokig kerestem a megfelelő receptet, de valójában ez jött a könyvben, meg különben sem ettem még soha az életben mogyoróvajat, és ezt a hiányosságot már nem bírtam volna ki még további egy hétig. A mogyoróvaj finom, szeretem. A mogyoróvajas szendvicset is szeretném, ha maradt volna mogyoróvaj, de nem maradt mogyoróvaj, ti szeretitek a mogyoróvajat? 

Hannah Swensen féle Mogyoróvajas nyalánkság 3/1

Hozzávalók:

- 20 dkg vaj

- 40 dkg barnacukor

- 2 tk vanília aroma

- 1 csomag sütőpor

- fél tk só

-  2,5 dl mogyoróvaj, ami pont annyi, mint a Tescoban kapható 340 grammos üveg

- 2 tojás

- 30 dkg liszt

Hozzávalók a krémhez:

- 2 dl 30%-os habtejszín

- 30 dkg jó minőségű étcsokoládé

Először gyártsuk le a krémet, mert annak hűlni kell. A habtejszínt kezdjük el melegíteni, amikor gyöngyözni kezd a széle, húzzuk le a tűzről, és dobáljuk bele az összetördelt csokit. Kevergessük, míg homogén lesz, aztán tegyük hidegre, össze fog sűrűsödni annyira, hogy megtölthessük vele a kekszeinket. Jelen esetben legalábbis a kekszeinket.

A tésztához olvasszuk meg a vajat, öntsük rá az előzőleg egy tálba kimért cukorra, keverjük el. Adjuk hozzá a vanília aromát a sót, a sütőport, a mogyoróvajat, keverjük el. A villával felvert tojásokat, keverés. A lisztet apránként, keverés. Csak fakanállal, ahogy azt már megszoktuk ezeknél a kekszeknél, tök jó. Formázzunk a masszából diónyi golyókat, én nagyon aprócska diókat képzeltem el, és tegyük őket kikent tepsire, majd villával lapítsuk le. Cakkos kekszek lesznek, nem nőnek meg nagyon, de azért hagyjunk köztük egy kis helyet. 190 fokra előmelegített sütőben 10 perc, amikor kezd barnulni a széle, már jó. A sütőlapon hagyjuk hűlni két percig, utána simán leszedhetőek. Töltsük meg őket az időközben kenhetővé változott krémünkkel. Nekem ebből a mennyiségből 111 darab kekszem lett, összeragasztva 55 és fél. Hehe.

Nem tudtam, hogy a mogyoróvaj sóssága mennyire lesz érezhető a kész sütiben, a csokikrémet is azért választottam, mert gondoltam, hogy akkor egy fajta Snickers élmény lesz belőle esetleg, ami részemről rendben lett volna, imádom a Snickerst, ha meg akartok vesztegetni, vegyetek nekem Snickerst. A sósság eltűnt, az élmény viszont nem, nagyon-nagyon durván mogyorós, nagyon-nagyon durván csokis, az én szívemet elnyerte. Eredetileg szándékomban állt kiszámolni, hogy hány kalória egy darab, mert nyilvánvalóan a beszarás kategória, de úgy huszonhat keksz után megérdeklődtem magamtól, hogy biztosan szükségem van-e nekem erre az információra, és arra jutottam, hogy a lófaszt van. Van mogyoróvaj a polcotokon? Akkor most vagy nagyon boldog emberek lehettek, vagy nagyon gondterheltek, ajjajj.