Az első gasztro ajándékom, amitől ilyen roppant fellengzősnek érzem magam, hogy én ilyen bátor vagyok tényleg, hogy a saját készítésű sütimet adom ajándékba, és elvárom, hogy mindenki hanyatt vágódjon tőle? Nem várom el, mert adok mellé más, normális ajándékot is, mert én már csak ilyen jó fej vagyok. A hanyatt vágódás mégis megvan, de csak azért, mert aki kapja tudja, hogy karácsony buzi vagyok és ezt tényleg úgy, hogy készítés közben végig rá gondoltam, és azért szív alakú, amiért. Az eredeti receptben szerepel az a gondolat, hogy ebből a sütiből nem lehet sokat enni, ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy nekem ez a tulajdonság miért hiányzik a génjeimből, hogy egy sütiből ne bírjak sokat enni. Sokkal könnyebb lenne az életem, ha nekem is lenne ilyen jajjtöbbetmárténylegnembírokpedigmégcsakkétszeletetettem génem.
Diós linzer szív
Hozzávalók:
- 30 dkg liszt
- 15 dkg darált dió
- 10 dkg porcukor
- 20 dkg margarin
- 1 tojás
- 2 csomag vaníliás cukor
- 1 csomag sütőpor
A hozzávalókat kikeverjük, klassz, nyújtható tésztát kapunk, emiatt aztán nyújtsuk is el gyorsan, 3-4 mm vastagra. Szaggassunk belőle tetszőleges formákat, az Ivánnak jutott egy kacsa is, nutellával, mivel mással. 200 fokra előmelegített sütőben tíz perc, de maximum annyi, figyeljetek, hogy ha kezd barnulni a széle, akkor már jó. Anyu féle baracklekvárral töltöttem meg őket, némelyiket pedig nutellával. A csokidíszítés úgy történt, hogy összeolvasztottam tortabevonót némi olajjal, majd a Pivel karöltve kiskanállal mindenféle mintákat kreáltunk a sütikre. A szándék a fontos, ismeritek ugye ezt a mondást? Akkor jó. Egyébként meg mégse rajzolhattunk rájuk egy egész csendéletet. Azt nem felejtem el, amikor még kiskorunkban a Lillával könyvekből kimásoltunk mindenféle képeket, és én még másolásban is annyira rettenetes béna voltam, hogy órákig röhögtünk a rajzaimon. Így aztán szerintem ezek nagyon szép csokivonalak, és kész.
