ekkora szerencsétlen balfasz. Konkrétan évek óta álmodozom arról, hogy otthon töltök egy hetet egymagamban, azt csinálok amit akarok, senki nem szól hozzám egy büdös szót sem, a férjem azért hazajöhet este. Na most, ha ez nem is fog összejönni nyilvánvalóan soha, hacsak nem emelik meg a szabadságaim számát hirtelen ötven napra, de az most összejöhetne, hogy egy-két napot otthon maradjak amikor csak akarok nagyjából. Hetek óta ott van az agyamban, hogy mikor kéne ezt véghezvinnem, mivel szeretném eltölteni ezt a napot. Sokáig alvással, amíg már fáj, hogy fekszem az ágyban, csak akkor kelnék fel. Ha már felkeltem, akkor átköltöznék a nappaliba a kanapéra, egész nap az idióta fogyókúrás műsoraimat meg a Paprika tévét bambulnám, néha olvasnék kicsit közben, kizárólag a kanapén dögölve ennék, sőt, még nassolnék is aznap, ahogy a normális emberek. És hajj de jó lenne ez, gondolja az agyam kevésbé balfasz fele.
Az agyam sokkal inkább balfaszabbik fele viszont ilyeneket gondol, hogy takarítani kéne, meg pakolászni, meg kirámolni dolgokat aztán vissza, meg hát azt nem lehet, hogy én otthon vagyok egy egész nap és csak döglök, mert hát az BŰN, este jönnek a lustaság ellenes mumusok és elvisznek a zsákjukban, hogy bedobjanak a csatornába. Legalább egy háromfogásos vacsorát muszáj főznöm az Ivánnak, nehogy hazajön a munkából, és azt látja, hogy én meg semmit sem csináltam, hogy nézne már az ki, milyen feleség az ilyen, dobjuk a csatornába. Hát a rohadt életbe, nehogy már ne tudjak élvezni egy napot, ami csak az enyém, nehogy már a nem létező, csak általam kitalált kötelességek hálójában vergődve töltsem. Nehogy már arra gondoljak csokievés közben, hogy ahelyett, hogy tornáznál te hülye, meg hogy hány kalória is lehet ez a kocka, fel kéne állni megszámolni, hány kockából is áll egy tábla. Úgyhogy marha spontán módon, igenis rákényszerítem magam arra, hogy tartsak egy laza napot. Ha képes leszek elhatározni magam az időpontot illetően, mert az is nehéz ám, mert tolnám minél későbbre, hogy a jónak ne legyen vége, mert a várakozás is majdnem olyan jó, mint maga az esemény, mármint jó lenne, ha nem lennék ekkora kretén. Szóval ha lezajlik a nagy nap és utána itt netán leírnám, hogy keresztbe tettem egy rohadt szalmaszálat, akkor mondjatok le rólam, örökre elveszett a lány, aki valaha bennem lakott.
