Mivel mi vagyunk az elátkozott család, ezért aztán most, hogy ügyesen helyrehoztuk a fogaimat és kiperkáltunk rájuk fél millát, épp kezdtünk volna megnyugodni, mert mi nem tanulunk semmiből. Erre az Ivánt újra elérte a tavalyi rejtélyes vírus, csak most kicsit gyengébb tünetekkel, bár még csak két napja tart, úgyhogy lehet botor dolog tőlem ilyet is egyáltalán leírni, hogy gyengébb. Mert ha elolvassa aki ránk rakta a vudut, egyből felkiált, hogy Micsoda?! Gyengébb??!! - és rohan és belénk szúr még egy jó vastag tűt. Vagy kettőt, a biztonság kedvéért. Ismertek olyan embert aki le tudja szedni a vudut? Ha nem, jobb ha nem szóltok hozzánk, ránk se néztek egyáltalán. Az a biztos.  

Most nincs negyven fokos láza, hanem csak enyhe hőemelkedése, de megint gyors a pulzusa és fáj a mellkasa minden egyes levegővételnél, mintha felfújt volna kétszáz lufit egy gyerekzsúrra. Ezt csak azért írom le, mert hátha valakinek szintén volt már ilyen és nála esetleg rá is jöttek, hogy mi ez és mi az ellenszere, hogy ne jöjjön vissza fél évente. Marha sok esély van erre tudom, abból az ötvenhat emberből aki erre szokott járni, de hátha, na. Fos ez az egész. Amúgy ismét naivak voltunk, mert ugyan arra már rájöttünk, hogy mindig történnie kell valami szarnak, de mi a mosógépet tippeltük meg, főleg, hogy a múltkor iszonyúan kattogott és hörgött, de akkor csak a melltartóm merevítője szakadt ki és akadt bele a lukba. De gondoltuk, hogy azért ez már egy jel, úgyhogy le is mondtunk úgy hatvanezer forintról, hogy na abból veszünk majd újat. Most hogy ezt leírtam, vajon jövőhéten beszarik a mosógép?

Egyébként meg tegye fel a kezét, aki az elmúlt tizenöt évben játszott dominót. Aki feltette jelentkezhet nálam a zacskó cukorkájáért. Játsszatok, tök jó!