Tudjátok, Busz-Metró-Villamos, haha. Ezt most csak azért, mert ez is egy olyan poén amiért ütni tudnék, és aki tényleg azért süti el, mert azt várja, hogy a másik harsogva kacagjon rajta, azt egyszerűen csak le kéne lökni arról a bizonyos nagyon magas hegyről, ahonnan az ilyeneket én mindig szeretném lelökni.
A csudás poén arról jutott eszembe, hogy az Iván évente egyszer veszi igénybe a tömegközlekedést, és sosem értettem miért, de ő azt hiszi, hogy ez valami nagy közös buli az emberiségnek. A múlt csütörtökön ezek történtek vele a buszon:
- odafelé két fiatal leány végigsmárolta az utat a Ferenciek teréig, az idősebb korosztály enyhén megbotránkozott, az Iván örült;
- visszafelé fiatal részeg srácok letolták a gatyájukat, fiatal részeg lányok pedig fényképezték lelkesen a pucér seggüket, az idősebb korosztály enyhén megbotránkozott, az Iván röhögött; (bár a smárolós lányoknak jobban örült)
Véletlen-e ezek után, hogy szerinte buszozni érdekes?
Ja, nagy kedvence a hetes busz, meggyőződése, hogy azzal bárhová el lehet jutni, és végül is tényleg.
Ezzel szemben velem ilyenek sosem történnek, pedig hosszú-hosszú évek óta járok buszmetróvillamossal. Ezzel szemben pedig én hálát adok az égnek, hogy velem ilyenek sosem történnek, mert ha ilyenek történnének, tutira már régen idegösszeroppanást kaptam volna. A hangoskodó iskolásokat sem bírom, könyörgöm. Hogyan bírnám ezt?!
Úgyhogy részemről örülök, hogy a férjemet elszórakoztatja a BKV, legalább úgy érzi, hogy kapott valamit a pénzéért. Én meg hadd olvassak csak nyugodtan tovább, nekem elég juttatás ha leülhetek, és nem ragad rágó a seggemre.