Zenóbia

Zenóbia

Őszi giccs, pipálva

2011. október 16. - Zenóbia

Most látom igazán, hogy mekkora hülye vagyok ezzel, hogy  kitalálom előre, hogy mit akarok megcsinálni a hétvégén, és a pihenést is felírom egy listára, hogy na mondjuk vasárnap négy és öt között olvasni fogok a kanapén, miközben boldog vagyok, hogy mindent kipipálhattam a hülye listámról. Nem is tudom, honnan szedtem ezt, hogy már csütörtökön azon gondolkodom, hogy akkor takarítás, vasalás, csizmák előszedése, papucsok elrakodása, sütisütés, tökfaragás borral, torna, néha azért elmehetek pisilni, és engedélyezem magamnak a tévét is bekapcsolni mindeközben. Hát ez nem normális dolog, mi lenne ha még gyerekeink is lennének, akkor mondjuk végképp kitörölhetném a seggem a hülye időbeosztásommal, ami nem tudom említettem-e már, de egy hülyeség. Bár csak a körömlakkozás maradt ki, na meg a tökfaragás sikerélménye. Ez leginkább azért, mert tegnap estére valahogy elmúlt a lelkesedésem, meg persze azért is, mert még mindig nincs kézügyességem, de az Iván nagyon ügyes volt és tök rémisztő tököt faragott, én meg egy tök idétlen béna tököt. Ők Carlos és Carla, akik kint ülnek most az erkélyen, este pedig alájuk gyújtunk és örülünk nekik a kanapéról, hogy ott vigyorognak/vicsorognak.

Az a vágyam is maximálisan teljesült, hogy gyűjtsünk leveleket meg csipkebogyó ágakat, mert ez megtörtént, felmentünk Dobogókőre. A rutinosak mind pufidzsekiben, sapkában, sálban nyomták, nekem pedig hatalmas lelkierő kellett, hogy negyed óra után ne könyörögjek sírva az Ivánnak, hogy menjünk haza, mert szétfagyok. Miután átestem a holtponton már vicces volt, és ettünk isteni sült karajos szendvicset napsütötte kövön, aztán ittunk szájösszeragasztóan édes mogyicsokit, kihagyhatatlan. A csipkebogyó bokor meg szanaszét szurkált minket, kihúzott a sálamból is egy szálat, emiatt nekiestünk keményen a metszőollóval, hülye bokor. Aztán sütöttem még rettentően egészséges rozsos kekszet az Ivánnak, hogy legyen neki reggelire egy hétig, ehelyett nekem lesz reggelim, mert hogy az Iván ezt nem fogja megenni az holt biztos. Részemről szokható a dolog, a nyolcadik után egész tűrhető íze van, biztosan én rontottam el valamit, vagy ez egyszerűen csak ilyen, nem tudni. Sikerélmény sütemény is lett azért, azt a következő bejegyzésben osztom meg, recepttel, képekkel meg minden.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://zenobia.blog.hu/api/trackback/id/tr533307762

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása