Soha senki ilyen gyorsan nem változtatott még ülőhelyet a buszon, mint én ma reggel, amikor is az előttem levő ülés háttámlájára leereszkedett egy szép nagy keresztespók. Éppen kezdett volna csillapodni heves szívdobogásom, amikor a kretén aki leült oda, egyszerűen csak megfogta a pókot, és letette a padlóra. A kretén azért van, mert itt nem az a jelenet jött, amiben reménykedtem, hogy emberesen rálép a pacskerjával, hanem az, hogy simán útjára engedte a nyolclábút. Innentől felemelt lábakkal utaztam, ami lehet, hogy jót tett a combizmaimnak, de ez cseppet sem vigasztalt, mivel ezek szerint a busz sem biztonságos pók szempontból. Most akkor járjak gyalog vagy mi a fenét csináljak?
Jó dolog is történt, mégpedig hogy végre megérkeztek a lábujjszétválasztó szivacsaim. Igen, ennek tényleg örülök, és aki azt gondolja, hogy ugyanúgy megfelel a célnak a papírzsepi az nagyon téved.
Szép ruhában jöttem ma, mert Pi és Odett ma mondja ki a nagy igennek egy részét, a másik részét majd szeptemberben a templomban. A szép ruhával az van, hogy ilyen bővülős szoknyarésszel rendelkezik, és nem bokáig ér. Ezért aztán ha kicsit meglengeti a szél, akkor erőteljesen kell belekapaszkodnom, hogy ne rémítsem halálra az utca népét a seggem látványával. A postán a biztonsági őrt mondjuk sikerült megörvendeztetnem, mert csekkbefizetés közben vettem észre, hogy a táskám miatt majdnem a derekamig felgyűrtem a ruhát ügyesen, pont a felé eső oldalon. Hál istennek, hogy nem vagyok valami celeb, mert tuti ilyen fasza képekkel kerülnék be a blikkbe, hogy mondjuk Zenóbia segget villantott a postán.
