A tegnapi nap mérlege részemről egyel kevesebb fog, Iván részéről egyel kevesebb négercsók. Ki járt jobban?

A nyilvánvaló nem annyira nyilvánvaló mégsem, ami azt jelenti, hogy van még remény, nem feltétlenül lesz minden egészségügyi problémámból előadás téma az egyetemen, mivel tegnap úgy kihúzta a kedves szimpatikus helyes doktor bácsi a fogamat három másodperc alatt, hogy nem fájt egyáltalán, és azóta sem. Enni még csak az egyik oldalon, és csak félig rágom meg a kaját, de ilyen kis dolgok nem számítanak. A tegnapi nap után már azt is tudom, hogy amikor azt olvasom valahol, hogy a "fájdalom mély árkokat rajzolt az arcára" - az mit is jelent valójában. Ismét megállapítást nyert, hogy nagyon szépek és jól ápoltak a fogaim, viszont a fogágy annyira szar, hogy az átlagosnál sokkal rövidebb ideig lesznek saját fogak a számban. Ez meg a gének miatt van, nincs mit tenni - mondta a nagyon kedves szimpatikus és helyes doktor bácsi. Remek, ha az előnyös oldalát nézzük, legalább szép egyenes mosolyom lesz végre megint. Este mondtam is a szülőknek, hogy jó-jó de a gének ezen részéhez pont nem ragaszkodtam volna annyira.

A fájás kihozta viszont az elfojtott feszültséget, amiről egészen eddig nem tudtam, hogy van, oly módon, hogy nem tudtam abbahagyni a sírást. Mindig, mikor már azt hittem, hogy na most elállt, akkor hozzám szólt valaki (még csak kedvesen sem kellett szólnia) és egyből zokogtam tovább. Miután annyira tisztában vagyok magammal, hogy viszonylag jól bírom a fájdalmat, ezért kikövetkeztettem, hogy a fogfájástól azért nem zokognék órákat, még ha meg is lenne rá az inger, ezért aztán más is lehet itt a baj. A következők vannak szerintem:

- pont most árasztottak el iszonyú mennyiségű munkával, amit úgy kell megcsinálnom, hogy másoktól is függ a sikere, ami eléggé stresszel, és már elég rég stresszeltem munkán

- közeleg az esküvő (ma éjjel pl. azt álmodtam, hogy a virágos annak ellenére, hogy ötvenezret mondott, aznap 190ezret kért, amiért iszonyú káromkodásokkal elmondtam mindennek, majd később kiderült, hogy aki felvette a rendelést az valójában egy sztriptíztáncosnő, tehát tudhattam volna, hogy ne bízzak meg benne. Majd mivel a menyasszonyi csokor teljesen kimaradt, ezért saját magamnak raktam össze egyet mikulásvirágból)

- a Scarlett-es dolog, amivel még mindig majd csak holnap inkább

- csórók vagyunk mint a szar

- a nőknek időnként sírni kell egy nagyot, és nekem ez már hónapok óta elmaradt

Azt hiszem ennyi lehet, meg Loretta szerint az, hogy nem panaszkodom eleget, mert én vagyok a kemény csaj, pedig sokkal többet kéne, és akkor nem történnének velem ilyen dolgok, hogy egyszer csak kontrollálhatatlanul elkezdek sírni. Azért most megyek, és keményen megmondom neki, hogy normális emberek nem jönnek be egy órakor dolgozni, mikor tök igazoltan távol is maradhattak volna.