Nah! Szóval itt ülök a konyhapultnál, szemben velem az Iván. Megettem egy zacskó sósmogyorót újhagymás tésztabundával borítva, ittam kb. két és fél deci bort, és most itt várom becsípve, hogy 29 legyek. Na jó, azt nem fogom azért megvárni, mert csak holnap reggel 9 óra körül fogok ténylegesen megszületni, addig azért alszom kicsit. Siralmas, hogy két és fél deci bortól képes vagyok becsípni. Hová jutottál Zenóbia?

Iván meg lelkesen beszél hozzám közben, de nem figyelek, mert már úgyis elvesz. A mai nap nagy dilemmája eddig az volt, hogy sört igyon és perecet egyen hozzá, vagy inkább gurut egyen és szódát igyon hozzá. Győzött a sör. Nálam meg a bor és a hagyma. Iván meg igazán elvetemült, mert közölte, hogy reméli, nem lesz hagymaszagú miattam a laptopja. Mondja ezt ő, azok után, hogy képes megenni két fej lilahagymát egyszerre, amitől konkrétan három napig hagymaszagú. De én a lelkes és kedves menyasszony nem szólok egy szót sem, hanem szerelemtől elvakultan némán tűrök. Ím a követendő példa.

Egyébként ma olvastam egy csomó esküvős beszámolót, és arra jutottam, hogy valószínűleg nem bírnék ki egy igazi falusi lagzit. De most komolyan. A menyasszonyok kilencven százaléka úgy kezdte  a beszámolót, hogy a nagy napon felkeltünk ötkor, vagy négy harminckor és hatkor már a fodrásznál ültem. Hát bazdmeg. Inkább legyen raszta hajam. A másik kedvencem az, amikor elmesélik, hogy egy vödör aprópénzt kellett összesöpörniük, amivel épphogy végeztek, a haverok szétszórtak még egy vödörrel, amivel aztán épphogy végeztek, a vőfély szétrugta az egészet, azzal a címszóval, hogy segít söpörni. Szerintük ez oltári poén. Én iszonyúan belerugnék a vőfélybe az egyszer biztos. Ezért nekünk aztán nem is lesz. A dj választással is jól haladunk, egyet már kizártunk, mert a repertoárjában túl sok Korda Gyuri és Aradszky szerepelt, azt meg azért tán mégsem.

Na jó. Most csipogtatok némi ekg-t, hogy lássák milyen a becsípett szívverés, aztán leszedem a hülye tapaszokat, és megyek aludni.