A Pi azt mondta a múltkor, hogy ne beszéljek csúnyán a blogomban, de mivel egyrészt nem hallgatok rá ebben a kérdésben, másrészt pedig mégis milyen szavakkal illethetném a rohadt szemét köcsög buzi esőt, mint ezekkel?! Van egy fickó, -legalábbis én azt gondolom, hogy fickó - aki a blogjában, amit valószínű soha többé nem fogok megtalálni, minden nap az időjárás kapcsán ír bejegyzéseket, de mindig pozitív formában. Valahogy így:

Ma egészen szépen süt a nap, emiatt tök jól érzem magam.

Ma esik az eső, de ettől függetlenül jó a kedvem.

Szóval ilyeneket ír, nagyon kíváncsi lennék, hogy vajon hány nap eső után jut el ő is az anyázásig. Nekem elég hozzá egy nap is mondjuk.

Egyébként stílszerűen a tévében az egyik adón a holnapután megy, amin iszonyú viharokban jön el a világvége, legalábbis abból az öt percből amit láttam, ezt vontam le, a másikon meg az Esőember. Morbid humora van a tévéseknek. És tegye fel a kezét, aki szerint az Esőember vidám film. Iván szerint az. Jézusom!

Csak hogy az esküvő témát is felvessem, voltunk ma a papnál, aki körülbelül olyannak tűnik mint a Csokoládéban szereplő pap. Reméljük ez csak javulni fog, bár igazából csak javulhat, mert romlani már nincs hova.

Kornéliáék meg halálra zabáltattak minket tegnap, leírom a menüt, hogy mindenki csorgathassa a nyálát, aki csak akarja. Szóval voltak kicsike, tarjával töltött sült párnácskák előételnek. Főételnek sült csirkemell, franciasaláta és juhtúróval töltött sült burgonya baconszalonnába tekerve. Desszertnek pedig nutellás palacsinta tejszínhabbal és csokoládé öntettel. Asszem legutóbb mikor ők voltak nálunk, melegszendvicset ettünk. Ebből az a tanulság, hogy legközelebb is mi megyünk.

Holnap pedig nem akarok dolgozni menni, mert esik a töttörö eső, és mert hideg lett és ősz, pedig május van és nyár, és ekkora ellentmondással már nem tudok mit kezdeni.