Nagyon izgalmas volt tegnap a matchben bevásárolni. Egyrészt már régen kellett összeadogatnom a dolgok árait, hogy kijövök-e a kétezer forintból ami nálam van, vagy nem. De kijöttem egy ezresből, mert nagyon jól osztom be a pénzt (háttérből sátáni kacaj hallatszik most) és még Ivánnak is lett meglepetés Toto tojás, és vegyetek Toto tojást mert összerakós játék volt benne, a kinderekben meg már folyton csak hülye egyrészes figura van. Akvárium volt benne karlengetős rákkal.

Másrészt pedig vettem két darab paprikát, amit lemérettem a mérős fiúval, aki miközben akkurátusan összecsomózta a zacskómat és szigorúan nézett rám, azt mormogta a mellette álló mérős lánynak, hogy - nézd má' direkt nem csomózza össze a zacsit, aztán majd belerak még paprikát - . Pedig elegáns fekete kosztümkabátba voltam, azt hittem nem tűnök lopósnak, de akkor mégis. A következő számomra fura esemény az volt, hogy a kenyeres saroknál egy néni kihozott vagy hat kenyeret szorosan magához ölelve őket, és hát valóban nem volt rajta kesztyű, meg semmiféle védőfelszerelés. Mármint amivel a kenyereket védhette volna meg saját magától. Egy kedves fiatal pár fiú tagja pedig megkérdezte tőle, hogy ezt mindig így csinálják-e és mégis hogy gondolja, hogy a mocskos kezével hozzáér a kenyérhez amit ő meg berak a szájába majd. Pfujj. A néni próbálta megnyugtatni, hogy de hát ő naponta vagy 20x kezet mos, de nem volt elég. Hát nekem ez fel sem tűnt, és nem is érdekel, azt a kenyeret még nyolcvanan összefogdossák mire én megveszem, sőt ha otthon leesik valami kaja a földre, simán megeszem azt is. Bár néha felmosok, az igaz. Finnyások ezek.

Ivánnal pedig intelligens beszélgetést folytattunk arról tegnap, hogy aki nem veszi fel a férje nevét az nem tisztességes játékos, mert találgatásokra ad okot. Az a verzió például, amikor bemutatkozik egy pár, hogy ők Kovács János és Kovács Erika, akkor ők most testvérek vagy dugnak. Vagy esetleg testvérek és dugnak. Jobb az, ha egyértelműek a dolgok. Aztán megivott három monyót, majd megcsinálta nagyon szépre az olvasós blogomat, majd halálra röhögtük magunkat egy olyan blogon, amiben minden bejegyzés végére oda volt írva, hogy - puszi nektek/puszka -. 

Az olvasós blogról most eszembe jutott, hogy a Cormac Mcharty féle Az út-ban még az is zavart, hogy végig következetesen csak pusztulás volt és halál, és semmi sem maradt ami élő, pár emberen kívül, az utolsó oldalak egyikén pedig szerepel néhány orchidea és páfrány megemlítve. Miért? Ha nagyon belemagyaráznék akkor lehetne a remény előjele, hogy majd a fiú megtalálja a jókat, de nem hiszem.  

puszka mindenkinek