Még soha életemben nem csináltam zserbót, de most. Egyszer mindent el kell kezdeni. Ma morális kérdéssel jövök, mert pincét pakoltunk apukámmal, és kihajítottam egy csomó mindent, abban jó vagyok. Aztán visszajöttem a nagyvárosba, és ilyenkor mindig szomorú vagyok kicsit, úgyhogy felmerült bennem, hogy vajon felülbíráljam-e azon elméletemet, hogy majd nyugdíjas koromban milyen vicces lesz visszaolvasgatni a tizenhárom évesen kapott szerelmes leveleket. Vagy, nemes egyszerűséggel bedobjam azokat is a kályhába, mert hát nagy valószínűséggel nyugdíjas koromban is inkább Stephen Kinget fogom újraolvasni, mint a szerelmes leveleimet. Hmm. Nálatok ez hogy? Dobozoltok, vagy nem dobozoltok?
Hozzávalók a tésztához:
- 525 g liszt
- 1 tojás
- 75 g porcukor
- 300 g vaj
- 1 dl tej
- 10 g élesztő
- 1 mokkáskanál sütőpor
- csipet só
Kiméred egy tálba a lisztet, porcukrot, sütőport, sót, felkockázott vajat, és a tojást. Morzsold el a vajat, amennyire tudod, aztán tedd félre, míg felfuttatod az élesztőt az egy deci meglangyosított tejben. A tejhez adj egy kiskanál kristálycukrot, mielőtt elkezded langyosítani. Ha felfutott, mehet a tésztához, és gyúrd, míg össze nem áll gombóccá. Meg még utána is egy kicsit. Oszd el a tésztát három egyenlő részre, aki hisz a szemmértékében az mázlista, én lemérem, mert én nem hiszek. Nyújtsd el az egyik szimpatikus gombócot nagy tepsi méretűre, nem baj, ha marad a széleken pár mm, mert elvileg még kelni fog, és fektesd a kivajazott tepsire.
Hozzávalók a töltelékhez:
- 300 g darált dió
- 250 g porcukor
- 2 csomag vaníliás cukor
- baracklekvár
A töltelék állati bonyolult, keverd össze a darált diót a cukrokkal. Vedd elő a lekvárt. Hát, kész. Az első tésztalapot kend meg lekvárral, jó bőven, mert nem jó, ha száraz a zserbó. Aztán szórd meg a dióscukros cucc felével, majd mehet rá a második elnyújtott tésztagombóc. Ezt ugyanúgy, megkened lekvárral, megszórod a maradék dióscukorral, betakarod a harmadik tésztalappal, ami nem baj, ha kicsit betakarja a többit. Szurkáld meg villával, és hagyd békén egy órát. 180 fokra előmelegített sütőben fél óra, a tetejének már szép színe lesz, hagyd kihűlni, utána jöhet a máz.
Hozzávalók a csokimázhoz:
- 300 g porcukor
- 4 ek kakaó
- 1 dl víz
- 100 g vaj
A csokimáz lehetne étcsokiból is, de az igazi zserbóhoz ez kell, és ha békén hagyod egy napig, akkor szépen bemattul a tetején, és vizes késsel kiválóan lehet vágni. Nekem ezt nem annyira volt időm megvárni, úgyhogy már aznap este nekiestem a nagykéssel, de időből mindig kevés van, és hátha nektek több. Szóval, azt csinálod, hogy egy kislábosban összeforralod a cukrot-kakaót-vizet, forrás után még öt percig főzöd, aztán leveszed a tűzről, és belekevered a vajat. Elolvadt, ráborítod a sütire, helló. Ami lefolyik oldalt, annak borzasztóan fog örülni valaki, aki épp ott van, amikor felvágod a sütit, és kiveszed a tepsiből. Nálam Réka örült, rezignáltan kapargatta ki a csokit tepsiből, miközben elemeztük, hogy vannak-e még illúzióink avagy nincsenek.
