Tisztára utazó cukrász lettem már, folyton más konyhájában sütöttem, de mindenki azt hazudta, hogy bejött a konyhabuli, úgyhogy innentől, ha netán szülinapra azt akarjátok adni valakinek, hogy Zenóbia koszolja össze a konyháját, hát, hajrá, felbérelhető vagyok. Mármint sütésre vagy gyilkolásra. Most már mondjuk van saját konyhám is, de ez nem akadályoz a csavargásban. Pont azon gondolkodom, hogy lassan (vagy inkább gyorsan) rám fér vagy két olyan nap, amikor egyszerűen csak otthon maradok és ücsörgök az erkélyen, miközben süt rám a nap, és nem szól hozzám egyáltalán senki, egy büdös szót sem. Cserébe nem akarok gondolni sem semmire, mármint tényleg semmire. Egyáltalán.
Ez meg brownie, mert viszonylag kevés kosszal jár, és hamar megvan, és a saját sütőmet is ilyesmivel fogom tesztelni, mondván, ezt nehéz elrontani. Bár ezt itt majdnem sikerült, mert az időzítő szart működni, mi meg közben nagyon dumáltunk, és nem tűnt fel, hogy simán eltelt a húsz perc helyett vagy negyven.
Szedres Brownie (innen)
- 200 g vaj
- 300 g étcsokoládé
- 300 g barnacukor
- 6 tojás
- csipet só
- 250 g liszt
- 1 csomag sütőpor
- 250 g szeder
Nem kell hozzá robotgép, eleve már jó. Fakanál viszont igen. A vajat, a csokit és a cukrot összeolvasztod egy lábosban gőz fölött, vedd le, és hagyd kicsit hűlni. A tojást verd fel villával, aztán borítsd a csokis cucchoz, keverd össze jól, majd mehet bele liszt, só, sütőpor. Ennyire volt bonyolult. Vajazd ki a tepsit, ööö, ez egy szerintem közepes méretű tepsi volt, már nem annyira rémlik, mert ez már több hete volt, és tudjátok, hogy memóriával hogy állok. Borítsd bele, szórd meg a szederrel, aztán mehet a sütőbe, 180 fokon húsz-huszonöt perc, remélhetőleg a Te időzítőd működik, vagy képes vagy figyelni az idő múlására, óh.
