Volt nekünk egyszer régen egy szomszédnénink, nevetős volt, festett vörös hajjal, piros körmökkel, folyton kávézott és cigarettázott, és hat évesen én is mindig kaptam egy kicsi kávét, lehetett bele kockacukrot mártogatni. Folyton szalvétával letakart süteményes tányérok cseréltek gazdát a kerítés felett, még azok után is, hogy a Morzsi nevű roppant mód félelmetesen agresszív vérebünk, mint ahogy az a nevéből is sejthető, átszökött és kinyuvasztott egy-két nála háromszor nagyobb tyúkot.
A szomszédnéninek receptes füzete is volt, a receptes füzetben pedig Egérke receptje, süssetek ilyet, mert egyszerű és mert vicces, és mindig adjatok a szomszéd kislánynak a kávétokból. Hátha hiperaktív lesz.
Egérke
Hozzávalók:
- 4 tojás
- 3,5 dl tej
- 3 dl liszt
- 2 ek cukor
- csipet só
A tejet forrald fel a cukorral meg a sóval, majd főzd sűrűre a liszttel. Ezt én úgy csinálnám, ha nem akarnék később a keverőgép segítségével megszabadulni a csomóktól, hogy nem a tejhez kanalaznám apránként a lisztet, miközben félőrült módjára keverem, hanem a liszthez adagolnám apránként a tejet, a félőrült módjára keverés az marad, majd mikor már nagyjából sima, mehet vissza a lábosba. Ha felfőztük, levesszük a tűzről, és egyenként hozzákeverjük a tojásokat, még mindig félőrült módszerrel. Nah, meg is vagyunk! Forrósítsunk olajat, mártsuk bele az evőkanalat, így nem ragad rá a tészta (annyira), szaggassuk bele az olajba, és süssük pirosra az egérkéinket. Cukik, mi?
Szórjuk meg fahéjas porcukorral, együk meg melegen. Az este hátralevő részét töltsük úgy, hogy mindenhova egy pohár jeges vízzel közlekedünk, amibe belelógatjuk azt az ujjunkat, amire ráfröccsent az olaj, ami miatt lett rajta egy akkora hólyag mint a fejünk, és közben gondoljuk azt, hogy nem nézünk ki nagyon hülyén. Amikor kivesszük, akkor rázogassuk nagyon, és sziszeghetünk is közben, vagy mondogathatjuk, hogy abüdöskurvaéletbe, esetleg ezt mind egyszerre, mikor meguntuk, dugjuk vissza.