A Lány aki sétál velem adta ezt a receptet, hogy próbáljam már ki, és ha jó, akkor majd lehet, hogy ő is. Kipróbáltam, a süti jó, a süti finom! Mármint az olyanoknak, akik szeretik a vajas krémeket. Ne adj Isten margarinos krémek láttán sem hányják el magukat egyből, és szemen köpni sem akarják aki csinálta. Ha szemen köptök, előveszem a klopfolót, csak szólok. A margarin nem annyira meglepetés annak fényében, hogy a recept a Rama füzetkéből vagy mi a fenéből származik, akkor kapsz ilyet, ha beküldesz nyolcszázhatvanhárom darab Rama margarin vonalkódot. A Lány aki sétál velem, mindig nagyon aranyosan meglepődik, hogy én nem vagdosom ki és küldözgetem be őket lelkesen. A küldözgetős gén kimaradt belőlem. Szóval nem egy kis könnyű habos-babos krém, de nekem bejön, bár én az a típus vagyok, aki úgy keni a vajas kenyeret, hogy benne maradjon abban a vajban a fogam nyoma, és felhúzott szemöldökkel kenem az Ivánnak a leheletnyi vajat. És még azt is le kell kapargatnom, áh, hülyeség.
Kávékocka
Hozzávalók a tésztához:
- 8 tojás
- 280 g porcukor
- 200 g darált dió
- 1 csomag sütőpor
- 45 g zsemlemorzsa
A tojások sárgáját keverjük ki jól a cukorral, adjuk hozzá a diót meg a zsemlemorzsát, majd fakanállal óvatosan a keményre felvert fehérjét. Nagy tepsiben, 180 fokra előmelegített sütőben 25 perc, tűpróba. Teljesen odavagyok a tésztáért, nagyon durván finom, más krémmel is fogom még csinálni, az tuti. A zsemlemorzsa meg a dió együtt ad neki valami olyan jellegzetes ízt, hogy - most nem tudom eldönteni, hogy a feledhetetlen, vagy a beszarás fejezi ki leginkább a lényeget - úgyhogy válasszátok ki az erkölcseiteknek megfelelőt.
Hozzávalók a krémhez:
- 0,5 dl feketekávé
- 250 g cukor
- 1dl tejföl
- 2 tojássárgája
- 2 csomag vaníliás pudingpor
- 250 g margarin
A lefőzött kávéból és a cukorból főzzünk szirupot. Keverjük simára egymással a tojások sárgáját, a pudingport és a tejfölt, majd adjuk a sziruphoz és főzzük fel. Nem lesz olyan sűrű mint várnád, de hűlés közben megoldódik a probléma, ami így aztán nem is az, de ezt az elején még nem tudtam. Ha kihűlt, kutyuld ki a margarinnal, kend a tésztára. Kakaót és diót összekevertem, azzal szórtam meg a krémet. Majd mivel annyira hihetetlen módon kreatív vagyok, meg mert volt némi marcipán masszám, ezért kis köröket nyomkurásztam belőle az ujjaimmal, amiknek a közepébe nyomtam egy-egy csokoládéba mártott kávészemet, amit még az Iván kapott karácsonyra, de úgy tűnik nem ette meg időben. Majd ezt a csodás kompozíciót ráhelyeztem a felkockázott sütikre.
Anyukám is imádta, mert kávés, meg diós, meg vajas, meg kávés, így aztán amikor levittem egy kistányér kóstolót, akkor teljes egyetértésben mondogattuk teli szájjal, hogy hű, de rohadt jó ez, meg hogy hű de rohadt nehéz lesz így fogyni, főleg, hogy a maradék két tojásfehérjéből még diós habcsókot is csináltam, ami szintén kurva finom lett.
Azt nem fotóztam le, mert kis lapos korongok lettek, viszont nagyon hamar elfogytak. Két tojásfehérjét felvertem tíz dkg porcukorral, tíz dkg darált dióval, 2 ek zsemlemorzsával, csipet sóval, sütőpapírra adagoltam, 150 fokon sütöttem míg meg nem sült.