engem ért élményeit alant olvashatjátok. Hatásukra az életem megváltozott, új irányt vett, gyökeres fordulat állt be a mindennapjaimban, lószart. Vagy ha igen, az roppant siralmas lenne.

Jézus Krisztus Szupersztár apukámmal, mindig is imádtam a zenéjét, most is imádom, eztán is töretlenül imádni fogom, kár, hogy nem tartott még vagy két órán keresztül az előadás.

Erőnek erejével az Ivánnal, délután egykor, majdnem üres moziban, ügyesen megebédeltünk közben öt liter pattogatott kukoricát, meg csokit. Gyerekmenü, klassz volt!  A film is, sokan meghaltak, akik nem, azokat megverték, mi kell még a boldogsághoz, nekem semmi.

Életem első steak vacsorája Kornéliáékkal, ami meglepetéssel zárult, mert a várakozásaimmal ellentétben én nem szeretem a steak-et, az Iván viszont nagyon szereti, az az Iván, aki amúgy mindent szénné égettet velem, mert nyers még az, süssed csak. A hely desszert fronton nagyon nagy csalódás volt, meg teljességgel érthetetlen is számomra, hogy amennyire odafigyelnek a főételre, annyira durván igénytelen az édesség. Miért?! - kérdezi a fanatikus cukorfüggő szívfájdalommal teli hangon.

Sütöttem sütőben puddingot. Tényleg, tök vicces volt, majd csak figyeljetek jól.

Asszem ennyi volt az említésre méltó rész. Ami nem az:

Voltunk laborban, ahol lecsapolták a véremet (három fiolával), de nem sírtam (hangosan), meg nem is ájultam el, ezért kaptam utána dörmi macit reggelire. Tisztára megérte jól viselkedni, bár egyébként nekem semmi bajom a vérrel meg a szurkálással, néha túl kell esni rajta. Egyébként a kardiológusnak kell a lelet, nem izgulni, nem vagyok pestis gyanús, vagy ilyesmi.

Megszüntettünk egy bankszámlát is, mert kettőnknek együtt volt négy, mi a jó Istennek mégis?! Kérdezgettük ezt mi is magunktól az elmúlt pár évben, de most már nem bírtuk tovább ezt a feszültséget és a tettek mezejére léptünk. Két dolgozói bankszámla mellé valóban nagyon fontos még másik két bankban is fenntartani egyet, bár jellemző módon mindketten nagyon sajnáltuk, hogy akkor most többé nem lesz  már egyedi kártyaképünk. Az Iváné nagyon menő Mátrixos volt, az enyém meg citromsárga és virágocska is volt rajta, a pénztárosok mindig mondták, hogy jé, de cuki. Lehet mégis meg kellett volna tartani, jajj-jajj.

A telefonomban a karácsonyi hózáport felváltotta egy sütis alkalmazás, mindent különböző formájú, csokoládéval bevont linzerek jelölnek, nélkülözhetetlen. A konyhapult felett viszont még mindig ott van egy ezüst színű boa. Vagy azért, mert lusta vagyok felmászni érte, vagy azért, mert annyira szeretem a karácsonyt, hogy ezt nyáron is büszkén vállalom, vagy azért mert tetszik az ezüst színű boa a konyhámban. De ott van. Vajon mikor kerül le?

Végre újra hordhatom a jeggyűrűmet, mert vagy egy éve kiesett belőle egy kő, amit most sikerült pótoltatnunk. Roppant bonyolult feladat volt. Beviszed az ékszerészhez ma, holnap mehetsz érte. Vannak dolgok, amikhez idő kell. Addig egy másik gyűrűt hordtam azon az ujjamon, amit amúgy nagyon szeretek szintén, annak ellenére, hogy egy elmebeteg barátnőmtől kaptam még jó pár évvel ezelőtt. Akkor még nem tudtam, hogy elmebeteg, most meg már igen, de ez nem gátol meg, hogy hordjam a gyűrűt, amikor az meg tök jól néz ki. Attól, hogy valaki nem normális, még ízlése lehet.

Ma meg paradicsomos káposztát fogok ebédelni tükörtojással. Hát ti?