Csak úgy, mint Igazából szerelem, Aludj csak, én álmodom illetve Last Christmas nélkül, Linzi koszorú nélkül sincs karácsony. Horváth Ilona receptes könyvéből van a recept, anyu mióta eszemet tudom, minden karácsonykor megsüti, idén átvállaltam. Háromszoros adagban csináljuk…

becsomagoltam az összes tetves szeretettel telve vásárolt ajándékot, úgyhogy most itt ülök végre a kanapén borral, hagymácska hajjal, karácsonyfás fülbevalóval a fülembe. Csilingelnek is, csak mondom. A hagymácska haj az Iván mániája, nem tudni, ne is kérdezzétek.…

Az első gasztro ajándékom, amitől ilyen roppant fellengzősnek érzem magam, hogy én ilyen bátor vagyok tényleg, hogy a saját készítésű sütimet adom ajándékba, és elvárom, hogy mindenki hanyatt vágódjon tőle? Nem várom el, mert adok mellé más, normális ajándékot is, mert…

ma van az utolsó munkanapom idén. Most mindenki képzelje el, hogy körbe indiántáncolom a szobát, közben hujjogatok, meg tele szájjal vigyorgok, aztán leroskadok egy fotelbe és egyszerre öt szaloncukrot tömök a számba. Ezt most én is elképzeltem, hát, vannak hülye ötleteim az…

Ez is anyu születésnapi sütije, sőt, ez aztán főleg anyu születésnapi sütije, mert hogy kávés. Anyu pedig odavan a kávés dolgokért, én meg anyukámért, így született eme csodás ötlet, hogy akkor ezt megsütöm neki. S lőn. Épp most jöttem rá, hogy lehet, hogy mégis meg…

Ez tipikusan decemberi születésnapra való torta, nem egy nyári, könnyed darab, nem mintha nekem valaha is gondot okozna negyven fokban is megenni. Azt az elméletet, hogy nyáron csak joghurtos sütiket együnk, meg gyümölcsös fagyikat, nem nekem találták ki. Szépséges torta, sok és…

nekem bugyirózsaszín-vattacukorrózsaszín-rózsaszínpárducrózsaszín pihe-puha plüssköntösöm, kapucnija is van meg minden. Ettől, meg a labdán rugózva gyereket ringatástól, meg attól, hogy nem ütöttem el senkit hazafelé a szeretet ünnepe alkalmából, kicsit jobb lett az élet.…

az én napom, nagyon-nagyon-nagyon nem az én napom. A ködnek mondjuk kimondottan örülök, mert pontosan ilyen a hangulatom, amihez az illik, hogy a ködbe vesző sötét utcákon bolyongjak hüppögve, felhajtott gallérral, zsebre tett kézzel, szipogva, mert oly nehéz az élet. Végül is…