Csak úgy, mint Igazából szerelem, Aludj csak, én álmodom illetve Last Christmas nélkül, Linzi koszorú nélkül sincs karácsony. Horváth Ilona receptes könyvéből van a recept, anyu mióta eszemet tudom, minden karácsonykor megsüti, idén átvállaltam. Háromszoros adagban csináljuk ilyenkor, mert sokáig eláll és különben is, ebből keveset minek. Ez is idegnyugtató süti, mármint az ilyen elvetemülteknek mint én. Lehet nyújtogatni, szaggatni, luggatni, nyújtogatni, szaggatni, luggatni aztán még egy kicsit nyújtogatni, szaggatni, luggatni. Ha a nyújtogatással, szaggatással, luggatással megvagyunk, akkor meg jön a lekvárral megtöltős és összeragasztós rész, a végére fát lehetett volna vágni a hátamon. Nem viccelek, amikor azt mondom, hogy szeretem a monotonitást.
Linzi koszorú
Hozzávalók a tésztához (háromszoros adag):
- 30 dkg porcukor
- 75 dkg margarin
- 90 dkg liszt
- 3 tojás
- 1 csomag sütőpor
További hozzávalók:
- 1 tojás, vagy 1 tojásfehérje, a lukacsos darabok megkenéséhez
- darabolt dió kristálycukorral összekeverve
- lekvár
- még több lekvár
A tésztát összegyúrjuk, majd hideg helyen pihentetjük egy órát legalább. Közben csomagoljunk ajándékokat, vagy dobáljuk meg hógolyóval a férjünket. Ha nincs hó, csináljunk. Ha nincs férjünk, rábasztunk. Nem vicc, konzerv hó. Abszolút hiánypótló cucc, mire is mennénk nélküle.
A tésztát nyújtsuk el lisztezett deszkán úgy 3-4 mm vastagra, majd szaggassuk ki. A lyukacsosra szaggatott virágokat mártsuk bele a tojásfehérjébe, majd a cukros dióba, úgy rakjuk a tepsire. Süssük világosra, nem kell neki tíz perc 200 fokon. Próbáljunk nagyjából egyforma mennyiséget gyártani mindkét fajtából, ha ez nem megy, inkább az alja legyen több, praktikus okokból. Egyébként ha mindig egyforma mennyiséget raktok egy tepsire, akkor menni fog, de én szeretem a kihívásokat. Höhö. Nem. Ragasszuk össze őket házi baracklekvárral, vagy ami van otthon, azzal. De leginkább házi baracklekvárral.