Ez tipikusan decemberi születésnapra való torta, nem egy nyári, könnyed darab, nem mintha nekem valaha is gondot okozna negyven fokban is megenni. Azt az elméletet, hogy nyáron csak joghurtos sütiket együnk, meg gyümölcsös fagyikat, nem nekem találták ki. Szépséges torta, sok és finom alapanyaggal, ráadásul semennyire sem nehéz elkészíteni, erre mondják, hogy ez egy nagyon gazdag sütemény. Anyu születésnapjára lett, sosem fogom elfelejteni mennyire koncentrált a kívánságra, mielőtt elfújta a gyertyákat. Sikerült egyszerre, úgyhogy bármit is kívánt, teljesülni fog. 

Boldog születésnapot anyunak Diótorta 

A tésztát már két nappal előtte megsütöttem, egy nappal előtte elvágattam apuval háromba, mert gyáva vagyok, ő meg ügyes, majd megtöltöttem, így egy napot még a hűtőben töltött készen. Fontos momentum, hogy a diót meg kell pirítani, az eredeti recept szerint darálás előtt, na ez nekem marhára nem tűnt fel, meg amúgy is volt egy rakat darált dióm, így aztán én darálva pirítottam. A lényeg, hogy pirítsunk. Forró sütőben szétterítettem a darált diót egy sütőpapíron, és figyeltem-figyeltem-figyeltem, amikor színe lett kivettem.

Hozzávalók a tésztához:

- 17 dkg liszt

- 6 dkg pirított darált dió

- 18 dkg porcukor

- 9 tojás

- 3/4 dl rum

- 1 csomag sütőpor

A tojásfehérjéket felverjük kemény habnak, félretesszük. Habosra keverjük a cukrot a sárgájákkal, hozzáadjuk a rumot és a sütőporral kevert lisztet. Majd óvatosan elkeverjük a felvert habbal. Előmelegített sütőben 180 fokon kb. fél óra, fogpiszka próba. Hűtsük ki teljesen, mielőtt kivesszük a tortaformából, majd vágjuk el három felé ha ügyesek vagyunk. Ha nem, és még gyávák is, akkor hívjuk apukánkat.

Hozzávalók a krémhez:

- 4,5 dl tej

- 9 dkg liszt

- 23 dkg porcukor

- 30 dkg pirított darált dió

- 25 dkg margarin

- 2 csomag vaníliás cukor

- 3/4 dl rum

A tejet kikeverjük a liszttel, sűrűre főzzük, majd kihűtjük. Hűlés közben kikeverjük a cukrot a margarinnal, hozzáadjuk a rumot, a vaníliás cukrot, darált diót. A végén összekeverjük a kettőt, megtöltjük vele a tortát úgy, hogy maradjon a bevonathoz is krém. A bevonás pedig így már tényleg marha egyszerű, magamtól soha eszembe nem jutott volna, pedig. Szóval, a tortát a tortaforma alján raktam össze, majd az egészet rátettem egy fém sütisdobozra, ami kisebb átmérőjű, mint a torta. Aláhelyeztem egy sütőpapírt, hogy oda potyogjanak a dolgok, amik le akarnak potyogni. Körbekentem a tortát a maradék krémmel, majd darált dióval is megszórtam mindenhol, ami leesik az a sütőpapírra esik, ergo újrahasznosítható, remek. A tetejét dióval díszítettem. Arra azért nem árt figyelni, hogy ha mindezt ráhelyezzük egy rendes tányérra, akkor azon rohadtul csúszkálni fog a fém tortalap, úgyhogy óvatosan közelítsük meg vele az ünnepi asztalt. Rendesen vízionáltam előtte, hogy megbotlok a lépcsőn, a torta meg szép nagy ívben landol majd a szemközti ablakon. De nem tette, máig ott zokognék, bánatomban lenyalogatnám a falról a krémet.