Ezt a sütit valójában két héttel ezelőtt sütöttem meg, csak gondoltam legyenek sorban a Hannah féle sütik, de asszem ehhez nem fogok ragaszkodni ezen túl, mert így meg a szövegeim fognak időnként hülyeségnek tűnni, amik nélkül képtelen vagyok recepteket megosztani, úgy látszik. Szóval a jövőben készüljetek fel a teljes anarchiára, könnyen lehet, hogy a Hannah Swensen 2/3 után egyszer csak a 3/4 következik majd, de hát éljünk veszélyesen.

Ennél a sütinél kezdtem elgondolkodni azon, hogy ez vajon normális-e, hogy egyik pillanatról évről a másikra ennyire sütibuzi lettem. A gondolkodást azóta inkább félbehagytam, jobb az úgy mindenkinek. A sütést viszont nem, azt inkább dupláztam, legalábbis jelen esetben ez történt. A péntek esti verzióban éreztem én, hogy valami nem tökéletes, valami nem stimmel, de van olyan, amikor tudod, hogy valami nem jó, és ott is motoszkál az agyad hátsó zugában, hogy mi az és mi a megoldás, de nem állsz meg gondolkodni, csak csinálod tovább ahogy tudod, aztán mikor már kész, és elfáradtál, és leülsz, akkor jössz rá, hogy jaaa, ott annál a műveletnél kellett volna másképp és másmennyit és akkor most nem így ülnél itt lehorgasztott vállakkal, lefelé görbülő szájjal, hanem kihúzott háttal, felfelé görbülővel. Hajnali háromkor teljesen éberen kipattantak a szemeim, hogy na akkor kelés van és álljunk neki ennek még egyszer, de sikerült visszafognom magam reggel 3/4 hétig, bár nehezen. Kicsit fejbe csapkodtam magam egy nagy könyvvel, hogy vissza tudjak aludni a nagy izgalomban. De aztán reggel hétkor már semmi nem állíthatott meg, és kicsit variálva a mennyiségeken újra megsütöttem, aztán már kihúzott háttal és felfelé görbülő szájjal álltam neki az aznapra már előzőleg összegyúrt keksz gömbölygetésének meg kisütésének. Na és akkor azon a héten összesen négy féle süteményt sütöttem, ami azért szokatlannak mondható, bár tény, hogy ennél többet is tudnék ha a lelkesedésemen múlna, de szerencsére nincs mindig ennyi időm.

Hannah Swensen féle Rácsos citromos szelet 1/7

Hozzávalók az én kissé átalakított verziómhoz, némelyik mennyiségen emeltem. Az eredeti recept itt.

A tésztához:

- 25 dkg vaj

- 3 tojássárgája

- 15 dkg cukor (porcukorral csináltam)

- 1 citrom reszelt héja

- 1 citrom leve

- 45 dkg liszt

- 1 csomag sütőpor

A töltelékhez:

- 6-7 db alma

- 25 dkg porcukor

- 5 tojásfehérje

- 1 citrom leve

Vaj, cukor, tojássárgája, citrom reszelt héja, ezek mennek először a tálba kikeverésre, aztán jön hozzá a sütőporos liszt, a végén pedig az egy citrom levéből annyi, amennyi érzetre jó lesz, hogy gyúrható legyen az a tészta rendesen. A tészta 3/4 részét kinyújtjuk, 180 fokra előmelegített sütőben halványra sütjük, de még ne teljesen készre, kb. 10-15 perc. Kivesszük, rátesszük egyenletesen a lereszelt almát, arra a porcukor, az öt tojásfehérje és az egy citrom levéből vert kemény habot, arra pedig a fennmaradó 1/4 tésztából hengergetett rácsot. Ezzel együtt sütjük, míg megbarnul a hab meg a rács. De ne nagyon barnuljon, csak olyan szépen.

A kimaradó két tojássárgáját rakd rá a férjed esti szendójára, örülni fog neki. Feltéve, ha nem lekváros kenyeret eszik vacsorára. Bár az enyém biztosan nem.