Ez a süti ez valami hihetetlenül nagyon durván beszarás, hogy mennyire jó. De tényleg! Még szerencse, hogy nem vártam meg vele a szeptembert. Remélhetőleg nincs valami ősi átok ami rászáll arra, aki nem a megfelelő hónapban süti meg a naptársütiket, és nem fog holnapra hatalmas bibircsók nőni a homlokomra. Ha mégis nőne, szólni fogok, hogy ti várjátok meg a szeptembert. Vagy nem.

Diós-csokoládés kocka (szeptemberi naptársüti)

Hozzávalók a tésztához:

- 20 dkg étcsokoládé (nálam az egyik tábla málnás volt, mert nem gondolnám, hogy elrontja, és nem is)

- 20 dkg dió (fele darált, másik fele apróra vagdosott)

- 10 dkg liszt

- 6 tojás

- 25 dkg margarin

- 20 dkg cukor

- fél kávéskanál fahéj (többet raktam persze, mert fahéjból sosem elég. Majdnem mint a lekvárból.)

- fél kávéskanál szegfűszeg (nincs, ezért kimaradt, de ha neked van, tedd bele szerintem)

Gőz fölött felolvasztottam a két tábla étcsokit. Felvertem a tojásfehérjéket, majd habosra kevertem a margarint a cukorral, a hozzáadott sárgájákkal és az olvadt csokoládéval. Ehhez hozzáadtam az előzőleg összevegyített diót, lisztet és fahéjat, majd már fakanállal, a felvert habot. Sütőpapírral bélelt közepes tepsibe simítjuk, és 180 fokra előmelegített sütőben kisütjük, tűpróba.

A mázhoz:

- 20 dkg sárgabaracklekvár (a recept szerint, szerintem meg mittudomén, annyit kentem rá, hogy mindenhova jusson, de ne túl vastagon azért. Lett-e az Ivánnak lekvármentes rész? Hát persze, hogy lett, mert én vagyok a tökéletes feleség. Höhö.

- 20 dkg tortabevonó csoki

- 2 ek étolaj

- dió a díszítéshez

Amikor megsült, megkentem lekvárral, majd felolvasztottam szintén gőz felett az étcsokit az olajjal. Ráborítottam  a sütire, igyekeztem egyenletesen szétkencézni rajta. A végső dermedés előtt egy perccel (már ha rájössz, hogy ez mikor van) érdemes késsel berajzolni a kockákat, hogy szépen lehessen szeletelni. Nekem ez nem jött össze, nem is vártam mást egy pillanatig sem. A kockákat díszítsük dióval. Azt mondja még a recept végén, hogy sokáig elálló, finom sütemény. Akinél ez egy napnál tovább kitart, az szerintem nem normális, úgyhogy fogalmam sincs, ki volt az az elvetemült aki kipróbálta, hogy sokáig eláll-e.