ilyen dinnyét eszünk, mert már ilyen is van, remélem jövőre lesz kék színű dinnye is. Ez itt finom, de kevésbé jellegzetes ízű mint a piros, úgyhogy maradunk a pirosnál. Gyümölcs túltengés van körülöttem most, érik az őszibarack, meg a szilva, meg dinnyét veszünk, meg mindjárt lesz szőlő is, legszívesebben teleraknám velük a kádat, és belefeküdnék és körbeenném magam. Szeretem a gyümölcsöket. Meg paradicsomunk is van kilószám, azt is imádom, hogy ilyen fényévekkel nagyon durván intenzívebb az íze mint a boltban vettnek, úgyhogy ilyen nehéz döntésekre vagyok kényszerítve mostanában, hogy akkor most paradicsom vagy őszibarack meg szilva, melyik is legyen, melyik is. Paradicsomot még egyelőre nem eszem szilvával. Egyelőre.

És azt meg nem nézitek, mert fényképezés helyett kinyírtuk, de egy akkora pókot láttunk a teraszon, mint egy egér. Nem viccelek, fél óráig tiszta libabőr voltam, most meg gondolkodom, hogy lehet le sem fekszem aludni, mert semmi értelme, úgyis iszonyú-rettenetes dolgokat fogok álmodni, ezek után nem is lehet mást. Nagyon remélem, hogy jelen esetben nem igaz az - ahol egy van ott van több is - elmélet, mert nincs kedvem költözni. Felvetettem az Ivánnak, hogy azonnal menjünk el a Tescoba egy Morteinért, és akkor onnantól az egyik kezem mindig foglalt lesz, mert abban lesz a Mortein. Az egyik ujjam pedig mindig a gombon lesz, hogy szükség esetén már nyomhassam is. A buszra is így szállok fel reggel, és főzni is így fogok amikor hazaértem. De várnom kell holnapig, mert kegyetlen az élet. Na, így lehet tönkretenni egy pillanat alatt a három órás sütisütés okozta nyugodt és békés és hjajj de elégedett Zenóbia állapotot. 

Most megyek lefekszem. Kicsit aggódom.