A harákolós ember mindenhova követ minket, amerre mi járunk, arra jár a harákolós ember is. Tavaly is lakott egy a panzióban, most meg alattunk lakik egy, már meg sem lepődünk, szinte hiányozna, ha nem lenne harákolós emberünk. Tudod, először csak köhög, köhécsel, krahácsol egy kicsit, aztán a sokadik krahácsnál már te kezdesz el krákogni helyette. Aztán krákog is már, mert kedvet kapott tőled, és akkor jön, aminek jönnie kell, hogy felszívja amit fel kell, aztán jön a katarzis. Nem is tudom, melyik a jobb, amikor kiköpi, vagy amikor lenyeli.