a Lány aki eljön velem sétálni hozott nekem egy fehér színű szoknyát, hogy ha jó, akkor az enyém, és jó, és örülünk mert nagyon klassz az anyaga is, és laza fazon és fehér szoknyám még úgy sincs és így ha alaposan összeszámolom, akkor pont húsz azaz 20, igen jól látod, húsz darab szoknya figyel a szekrényemben. Mármint húsz olyan, amit hordhatnék simán akármikor bármikor, mert a gagyikat másik szekrényben tartom. Három héten keresztül simán fel tudnék venni minden nap másikat. Ügyesen utána számoltam, nemde? Pólóm, trikóm, rövid ujjú blúzom is van legalább ennyi, mármint nem fajtánként, pedig az lenne ám az igazán durva, hanem összesen. Most, hogy az irigykedősebbek egy laza, bár enyhén ingerült mozdulattal törölték a blogomat az olvasói listájukról, elárulom, hogy na viszont őszi-téli ruhatáram az meg egyáltalán nincs, lófasz van helyette. Nyilván az is az oka ennek, hogy egy rendesebb fajta téli pulesz belekerül alsó hangon hatezerbe, és az még az alsó hang, míg trikót-pólót simán veszek feleennyiért kettőt, mert ki lehet fogni. A pulcsikkal meg egy ideje már úgy vagyok, hogy legyen inkább drágább, de az jó anyag legyen, tényleg meleg legyen, ne műanyag, és legyen persze szürke. Most ez véresen komoly, hogy június közepén képes vagyok arról írogatni, hogy nincs téli pulóverem? Áh, töröljetek ki inkább mind (a tizennyolcan) a listátokról.

Megyek is ki a méregdrága és mellé rohadt bunkó zöldséges fiúkhoz egy kis cseresznyéért meg meggyért, mert az jó. A fiúk egyébként állatiak, mert itt a János kórház mellett mondjuk abszolút jó üzleti érzékre vall, hogy mindent háromszor annyiért adnak, mint bárhol máshol, mert hát a szerencsétlen aki jön meglátogatni a még szerencsétlenebb rokonát, úgyis megveszi ezerhétszázért a kiló cseresznyét, meg nyolcszázért a fél liter almalevet, mert leégne a pofájáról a bőr, ha spórolásból csak egy negyed kilót vinne a Gizusnak, akinek most mondták meg, hogy ez a láb már sosem lesz a régi, akkor meg minek is foglalja itt a helyet, ugye. A zöldséges fiúk nem mosolyognak. Soha. A zöldséges fiúk nem engednek hozzáérni az áruhoz, ez csak az ő kiváltságuk, ha hozzáérsz, ciccegnek. A zöldséges fiúk utálják a vevőket. Mindet. Következő életükben gyümölcsimádó nyugdíjasok lesznek, akiknek sok rokonuk lesz kórházban.

Mára azt tervezem, hogy kipróbálom, hogy el tudom-e köpni a bunkó zöldséges fiúk cseresznyéjéből a magokat a szemközti falig.

Farmerem is van egy pár. Csak úgy mondom. Meg azt is, hogy abból viszont sosem elég, farmerfüggő vagyok, majdnem annyira mint süti.