avagy útmutató debileknek, mint én.

1. Rendeljük meg a helyes mekis lánytól a salátát öntettel. Meg a csokifagyit. Arra a kérdésre, hogy dupla csokit kérünk-e, azaz alulra is meg felülre is, mondjuk széles mosollyal, hogy: Naná!

2. Üljünk le, vegyük le a saláta tetejét, majd nézzünk tanácstalanul a doboznyi salátára aztán az öntetes zacsira, aztán megint a salátára majd megint az öntetes zacsira. Ezt csináljuk addig, míg a velünk szemben ülő barátunk meg nem szán minket, és el nem magyarázza, hogy mit kell tennünk.

3. A doboznyi salátából öntsünk át a kupakba annyi zöldet, amennyi belefér.

4. Így már van annyi helyünk, hogy beleöntsük az öntetet. De ne ám az összeset, először csak a felét.

5. Kupak óvatosan vissza, nehogy kipotyogjon egy darab levélke is, összerázogat.

6. Kupak le, ismét át bele némi zöld (hogy az öntet ne a kupakra ragadjon mind), dobozba belenyomjuk a maradék öntetet, majd kupak óvatosan, immáron rutinos mozdulattal vissza, összeráz.

7. A velünk szemben ülő barátunk röhögőgörcsöt kap, mert a mellettünk levő folyosón senki nem mer elmenni, olyan vehemens mozdulatokkal rázzuk a szerencsétlen salátásdobozt. Sosem lesz belőlünk rendes koktélkeverő. Egy újabb álom tört darabokra.

8. Kész, ehetjük. Már ha van villánk, de a helyes mekis lány kést adott helyette, így mehetünk villát kuncsorogni.

9. Van villánk, örülünk. Kupak le, megesszük.

10. A fagyit is. Mivel kint szakad az eső és kurva hideg van, ezért a mekiben is hideg van, mert májusban nem fűtenek be, én meg fagyit eszek mert még debilebb vagyok mint hittük, így megfagyok. A dupla csoki mindenért kárpótol.

11. Siralmas-e, hogy sikerült egy viszonylag hosszú bejegyzést írnom arról, hogyan együnk meg egy mekis cézár salátát?

12. Eléggé.