Úgy a felénél jöttem rá, hogy nem kell feltétlen úgy tennem, mintha nekem ez bejönne, vagy mintha ez az egész engem érdekelne, vagy mintha nem tartanám egyszerűen csak irtó undorítónak a kiállított testeket/testrészeket. A puffadt szürkés színű nyelv például különösen feldobott, kár lett volna kihagyni. Az elején abban a hitben voltam, hogy na eljöttem okosodni, hiszen ez egy tudományos kiállítás, nézzük mi is van ott belül, a bőr alatt. Egy idő után pedig azon kezdtem el gondolkodni, hogy most akkor én tényleg okosodom meg tanulok valami újat? Ugyan már. Ezt mindet láttam már a biológia tankönyvben meg a csontvázat a szertárban, meg a szerveinket is, igaz, azok tényleg műanyagból voltak megformázva. Az is igaz, hogy azoktól nem kaptam hányingert, mert egyszerűen csak érdekes volt és informatív, de az is volt a célja.

A különbség annyi, hogy ezek meg itt igazi halott emberek. Másképp nem néznénk meg ilyesmit, mert az ingerküszöb olyan magasan van, hogy nem kevés pénzt simán kiadunk azért, hogy hullákat tanulmányozhassunk közelről. Volt aki a szagokat is érezni vélte, ami mondjuk már csak a fantázia túltengése, mert a felszabdalt halott emberek látványa nem volt elég, muszáj volt még egy kis horrort belevinnie magának. Remek lehet itt éjjeli őrnek lenni. Biztosan más szemmel nézi ezt egy egészségügyis, vagy aki biológusnak készült valaha (Iván), meg más szemmel nézi ezt az átlagember (én). Utólag azt mondom, hogy nekem ez egy cseppet sem hiányzott, kimondottan rossz kedvem lett tőle, nincs szükségem arra az információra a boldog élethez, hogy lássam, hogyan néz majd ki a halott mellem, vagy az Iván halott farka, vagy ne adj isten a pár hetes halott gyerek, akit elvetéltem. Van ami inkább maradjon az ismeretlenség homályában. Nem lett tőle könnyebben megérthető a halál, nem félek tőle kevésbé. Számomra ennek az egésznek nem volt értelme. Tán lett volna, ha utána eszünk a Gerbaudban egy csokoládé tortát.