a kurva hideg, fogalmazódott meg Zenóbiában a gondolat a posta felé baktatva, aztán visszafelé is kitartott ez a gondolat, mondhatni beléfagyott az agyába. Egyetlen dolog miatt örülök neki, még pedig azért, mert így tutira megdöglik az összes rohadék pók, ahelyett, hogy elárasztanának minket egész nyáron. Gondolom már azt hitték, hogy elért minket véglegesen az enyhe éghajlat, így aztán megnőhetnek öt centisre is akár, de nagyon remélem, hogy egy hétnyi mínusz húsz elég lesz nekik a megnyúvadáshoz. Emiatt még azt is elviselem, hogy holnap harisnyát kell húznom a farmer alá, meg sálat az orrom elé, de hát a nemesebb cél érdekében bármit. Persze vannak olyan elvetemültek, akik nem azért örülnek a hidegnek, mert ők is ki akarják pusztítani a rovarvilág nagy részét, hanem azért, mert hát tél van, eddig még nem is volt rendes tél, télen pedig milyen legyen az idő, ha nem hideg? Az ilyenek szenvednek nyáron a harminc fokban, hogy jajj de meleg van milyen szörnyű, izzadunk, napszúrást kapunk, meghalunk szomjan, leég a bőrünk töttörö. Akkor majd én fogom azt mondani, hogy de hát nyár van, milyen legyen az idő, ha nem meleg?