Az milyen jó lenne, ha az egyik populáris rádió bevállalná, hogy reggelente nincs beszélgetős műsor, nincsenek hírek, csak zene van, minimálisra visszaszorított Eddával, az sem lenne baj, ha teljesen visszaszorítaná, bár ezt mintha legalább annyira elképzelhetetlen lenne, mint a reggeli dumálás elhagyása. A beszélgetős reggelek színvonala vetekszik a Ben Stiller filmekével, ami pedig nem kis teljesítmény azért.  Ma az egyiken a szaros gatyákról volt szó, a másikon meg hülye balesetekről, és nem hiszem el, van aki betelefonál azzal a történettel, hogy a hűtőszerelőt a hazatérő asszony megmogyorózta, mert azt hitte, hogy a férje. A következő telefonáló gondolom azt mesélte el, hogy rátámaszkodott a betonkeverőre kirázni a kavicsokat és ezért eltrafálták egy lapáttal, mert biztosan ezt sem hallotta még senki, csak már vagy úgy ötszázszor. Akik ilyeneken röhögnek, azokat le kéne lökni egy nagyon magas, nagyon meredek hegyről. 

Felkeltem-e ma reggel korán, hát persze, hogy nem keltem.