Ezt pedig már marha régen lementettem magamnak, mert egyszerűnek és nagyszerűnek tűnt, a gömbölygetés pedig köztudottan idegnyugtató hatással van az ilyenekre mint én, és most eljött az alkalom.

Az eredeti recept Doctor Peppertől van, innen is köszi érte.

Mivel ipari méretekben kellett gyártanom, ezért nálam így néztek ki az arányok, némelyik fix, némelyik érzésre:

- 1 kg darált háztartási keksz

- 75 dkg mascarpone

- hat adag kávé (a kávéfőző kübliben pont a hatosig ért a lé)

- pár kanál porcukor ( ezt kóstolásra nyomtam)

- rumaroma, amit szintén kóstolásra

- kakaópor a forgatáshoz

Amikor már szanaszét kóstoltam az Ivánnal együtt, és úgy ítéltem meg, hogy állagra is gyúrható, akkor nekiálltam gömbölygetni, meg kakaóporba forgatni, nagyon jó szórakozás volt. A borospohár a végére elég szarul nézett ki, mert nem álltam neki minden kortyolás előtt kezet mosni, így disznó mód csak megmarkoltam a trutyis kezemmel. De innen jelzem, hogy a bor és a gömbölygetés együtt, az az igazán idegnyugtató, így muszáj volt.

A képekért bocs, tudom, hogy rettenet giccs, de én szeretem a rettenet giccset. Az történt amúgy, hogy arra gondoltam a végén, hogy milyen jó lenne ha lenne nekem ehető aranyporom, akkor azzal beszórhatnám, és mennyire jól nézne ki. De mivel nem képezi a háztartásom szerves részét az ehető aranypor, ezért maradt az enyhén parasztos aranyszínű kötöző szalag mint megoldás, hát elnézést.