Nem vagyok a helyzet magaslatán, most erről eszembe jutott mint megoldás, hogy lehet iszom egy pohár bort mindjárt. Eddig is akartam, csak mocskos módon fájt a fejem, és gondoltam kivárom, hogy lesz-e rosszabb, mert akkor marad az algoflex, de azóta jobb lett. Iván dolgozik, állítólag még ma hazajön azért, ez pozitívum, mert ha mégis bent maradna reggelig, akkor én ugye nem alszom ma éjjel, azt meg utálnám.
Elköltözött a Lány aki eljön velem sétálni, ebből következik, hogy most már aztán végképp nem jön velem senki sem sétálni, ez borzasztó szörnyű, rettenetes. Tök jó kis lakása lett viszont, simán el tudnám magamnak is képzelni, állati hangulatosra meg lehet csinálni. Még amikor ki lehetett ülni az erkélyre, akkor beszélgettünk erről az Ivánnal, hogy ha másképp csinálhatnánk valamit az elmúlt húsz évből, akkor az mi lenne. Nekem pedig pont ez, hogy laknék egyedül egy évet valahol a városban, ezért cserébe pedig feláldoztam volna az egyik kapcsolatomból simán egy évet. Akár többet is. Aztán van még az is, hogy mennyire messzire kerülnék el bármilyen pénzügyi szakirányt, de ezt hagyjuk is, ezen már rinyáltam a múltkor. Szóval marad az egyedül élés. Ez a vágyam már szintén nem fog teljesülni, mert ahhoz el kéne válnom, azt meg nem annyira bírnám, szóval ez csak ilyen elméleti.
Amúgy is egy olyan lány vagyok, akinek iszonyú nagy szüksége van a magányra, ha több lenne a szabadságom, akkor évente egyszer rendeznék egy ilyen hetet, hogy itthon egyedül, de azért ha este hazajön az Iván munkából, az jó. Az első két napban tuti takarítanék meg rendezkednék, de aztán kizárólag ezeket a dolgokat művelném: olvasás, séta, sütemény sütés, sorozatbámulás, torna, délutáni alvás. Imádnám. Ma pont ki lettem elégítve ebből a szempontból, ami nem is baj, mert megszólalni sem volt kedvem. Most megyek, és játszom egy kis Bejeweled-et, hogy végképp lenullázzam az agyam.
