Ne higgyétek, hogy átmegyek kaja blogba, mert nem, de állatira érdekel a süti téma, emiatt pedig eljött az a pillanat, hogy nem szeretnék megelégedni annyival, hogy tudok nagyon jó Rákóczi túróst csinálni és ennyi. Mindenféle mást is szeretnék tudni, a kelt diós kalácstól kezdve a szépen dekorált marcipános tortáig. Az egészségesebb változatokkal pedig szintén csak kísérletezek, mert az is érdekes számomra, hogy mi lesz a sütiből, ha nem a régi jól bevált alapanyagokat használjuk. Ez nekem nagyon nagy szentségtörésnek minősült sokáig, mert az egészséges süti az nem süti, az olyan mint a szójakolbász, azaz szar. Ezt próbálom most többek között megcáfolni saját magam előtt. De ez lesz az elenyészőbb próbálkozás, mert a többségnél maradok majd az eredeti verzióknál. Viszont van aminél tényleg bejön, lásd csokis keksz.

Tegnap megérkezett az autónk is végre, jó nagy dög, nagyon jól néz ki, kényelmes, csendes, keveset fogyaszt, mi kell még? Mentünk is vele egy kört gyorsan, emiatt felfedeztem, hogy kicsiny városunk egyik pékségébe eladót keresnek. Durván belém hasított, hogy de jó lenne ha ott dolgozhatnék, mennyire élvezném. Frissen sült szagokban lenni egész nap, emberekkel kommunikálni, kellemesen elfáradni, néha idegbetegnek lenni a sok kretén miatt, aki nem tudja eldönteni, hogy milyen kenyeret akar, rosszul visszaadni, szarul keresni, későn kelni, ugyanakkor hazaérni a munkából mint Pestről, de csak tíz percig utazni. Ó, jaj.

Az autóra visszatérve lassan megkezdem a vezetést én is, ne legyen kevesebb hülye az utakon, mint az feltétlen szükséges. Ehhez most akkor vagy veszek gyakorló órákat egy rendes oktatótól, vagy az Ivánt idegelem esténként a Tesco parkolóban, aztán következő lépésben a város éjjel is mozgó lakosságát, majd meglátjuk. 

Ilyenek vannak, ma csokitortát sütök születésnapra a vadonatúj tortaformámban. A marcipán díszek már készen vannak, tegnap kreáltam őket marcipán massza és ételszínezék kombinációjából.