Zenóbia

Zenóbia

Konyharequiem

2011. augusztus 20. - Zenóbia

Kitakarítottam a rohadt konyhát röpke öt óra alatt, remek volt. Ezt már délután kigondoltam, hogy majd jól megírom ide, hogy mekkora hős vagyok, aztán elgondolkodtam, hogy hülye vagyok-e. Mert vagy azt fogjátok hinni, hogy kurva nagy konyhánk van, ami nem igaz. Vagy azt, hogy nagyon durván lassan takarítok, ami szintén nem igaz. Vagy azt, hogy iszonyú dzsuva volt a konyhában, ami lehetséges szintén nem. Úgyhogy tudjátok mit? Nem is takarítottam ki a konyhát. 

Pihenésképpen megnéztem a Requiem egy álomért című filmet, úgy öt-hat éve tervezem ezt, most sikerült. Nagy várakozásokkal láttam neki, mivel akkoriban a körülöttem levők azt mondták, hogy utána három hétig nem fogok tudni megszólalni sem, akkora depresszióba zuhanok majd, de aztán viszont meglátom majd az élet értelmét. Eléggé valószínűnek tűnik, hogy ezek szerint a körülöttem levők akkoriban mind drogosok vagy gyógyszerfüggők voltak, csak én nem vettem észre, mert nem tudom elképzelni, hogy aki a kettő közül egyik sem, az mi a fenétől esne depresszióba. Az tény mondjuk, hogy az utolsó húsz perc az nagyon ütős volt, és az is, hogy a zenéje hihetetlen jó, attól önmagában le akar az ember ugrani a tetőről.

A bejegyzés trackback címe:

https://zenobia.blog.hu/api/trackback/id/tr823167543

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása