Zenóbia

Zenóbia

Madarak, karácsony, ruházat

2011. május 25. - Zenóbia

Iván végre hazajött, hogy mi baja még mindig nem tudjuk, de nem hagyjuk annyiban, még van egy pár ötletünk, ami kipróbálásra vár. A hazajövetelével egy időben kirepültek a madaraink a bejárati ajtó feletti fészekből. Erre abból következtettem éles elmémmel, hogy reggelre nem volt tiszta madárszar a terasz. Nagyon jó fejek, már harmadik éve járnak hozzánk vissza, egyszer kimaradtak, mert pont akkor próbáltak beköltözni, mikor grill party volt nálunk, meg apu odaszerelt egy kis darab fát, hogy ne a fejünkre tojjanak, de ez nem tetszett nekik, szóval leszereltük, következő évben jöttek is lelkesen. Rozsdafarkú madarak ők, legalábbis azt hiszem, hogy azok. Szeretem őket, klassz, hogy velünk laknak.

A Piék esküvője is tök jól halad szervezésileg, van időpont, helyszín, templom, ruha is mindjárt lesz, szóval a végén még itt esküvő lesz idén, jujujjj. Odettel ma is megyünk ruhát nézni, sokkal inkább nekem való dolog ez, mint mikor én próbáltam fel a nyolcvanharmadik ruhát. Remélhetőleg nekem nem kell ezen még egyszer átesnem, bár az ember a második esküvőjére már úgysem vesz fel habos ruhát, oda lehet menni klottgatyában. Emlékszem, még régen láttam egy párost amint épp jöttek ki a házasságkötő teremből, és a lányon nagyon szép zöld színű selyem estélyi ruha volt, és akkor azt gondoltam, hogy na majd ha egyszer én is többedjére megyek férjhez, akkor majd nekem is ilyen szép zöld ruhám lesz. Most meg azt gondolom, hogy na majd inkább ne menjek férjhez többedszer mégsem, hanem inkább csak egyszer.

Nagy problémáim közé tartozik jelenleg, hogy mi lesz a karácsonyi szabimmal? Igen teljesen elmebajos vagyok, de fenyőfás csomagolópapírt még nem vettem. Tudom pontosan, hogy mikor szeretnék szabadságra menni, ezért azt is tudom, hogy karácsonyra nekem kellene kilenc nap szabadság, és azt is tudom, hogy ez már most reménytelen. Egyrészt mert ilyen váratlan események történnek az emberrel, hogy megnősül a bátyja, meg kórházba vonul a férje, nincsenek ezek tekintettel senkire. Áh. A plusz órák gyűjtése viszont a feszes seggem kárára megy, nehéz a döntés, nagyon nehéz.

A bejegyzés trackback címe:

https://zenobia.blog.hu/api/trackback/id/tr72931083

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Schmidt Emese | SZELEK ÚTJÁN - MADARAK MADÁRTÁVLATBÓL 2011.05.27. 09:11:25

Mi lehet nagyszerűbb érzés, mint hogy albatroszhoz hasonlóan szárnyunkat szétterjesztve felfekszünk a meleg légáramlatokra, és órákig vitorlázunk több kilométeres magasságban, vagy vándorsólyom módjára összehúzott szárnnyal zuhanunk a mélybe lehetséges...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása