Ezt nem fogjátok elhinni: elültettem a büdöskéket az erkélyen. Tényleg ott vannak, és szépek és egyáltalán nem büdösek, mint ahogy egyesek állítják, és bizonygatják nekem, hogy de hát a nevük is az, szerintem mégsem büdös virágok, ha azok lennének, nem raknám őket az erkélyemre. Dokumentálnám is fényképekkel, hogy ott vannak, ha nem itt ülnék az ágy szélén trikóban és izzadtan és vizes hajjal. Na, rólam viszont most elmondható, hogy büdös vagyok, mert egyrészt most fejeztem be a tornát, másrészt felkentem a hajamra a bánfi hajszeszt, szóval nem egyszerű az élet a közelemben.
Egyéb dolgokban az a helyzet, hogy a blogot simán átalakíthatnám ritka betegségek kórtörténeti leírásává, ne lepődjetek meg, ha ezentúl nem írok semmi rendeset, csak felsorolom majd, hogy Ivánnak meg nekem mennyi a vérnyomásunk, pulzusunk, lázunk, mennyire véreres a szemünk. Mert hát ugye, órák óta egyikünk sem volt beteg, nem mehet ez így tovább. Tényleg felmerül bennem a kérdés, hogy de hát miért, most tényleg?? Ivánon megint kitört a karácsonyi vírus, mármint nem ez a neve, hanem karácsonykor is ez volt a baja, akkor kórház lett a vége, most holnap kiderül, hogy mi lesz, de gyanús. A mi esetünkben abszolút értelmet nyert a mondás, hogy mindegy, csak egészség legyen. Csak lenne már, ma már teljesen kiborultam, lassan olyan leszek mint Tevje a tejesember, hogy - Uram, én örülök, hogy ennyire figyelsz ránk, de nem lehetne, hogy kicsit most már másra is figyelj?
Valamit rosszul csinálunk? Rossz helyen van az ágyunk, vagy tényleg igaza van a nagyon vicces embereknek, akik szerint megártott nekünk a házasság? Most megyek, és lemosom inkább a hajszeszt a fejemről, aztán megfürdök, hogy ha már ekkora szarban vagyunk, legalább büdösek ne legyünk, bár ez ellentmondásnak hangzik, tudom.
