Iszonyú pénzmegtakarításba kezdtem, megtettem a szent fogadalmat, hogy addig márpedig nem veszek új szőlőzsírt magamnak, míg el nem fogy a táskámból mind a hat darab, meg a konyhapultról még az a kettő. Így aztán most óránként tündökölhetek cseresznyeszín, csillogós vagy esetleg cseresznyeszín-csillogós ajkakkal, fő a változatosság alapon. Nehéz ez amúgy, mert szőlőzsírt mindenhol árulnak, csak úgy eléd ugranak a kasszánál is, amikor már azt hinnéd, hogy túljutottál a kísértésen, és akkor egyszer csak ott tündökölnek mindenféle színekben meg ízekben, ó jajj.