Ez most tényleg így van, hogy semmi másra nem tudunk gondolni, csak arra, hogy hogyan nézünk ki?! Főleg persze az alakunkat értem ez alatt, de ha az véletlenül rendben van, akkor a hajunk szar, és hirtelen be kell festetni, vagy le kell vágatni, vagy hozzá kell ragasztani még 856 ezer szálat, mert nem elég dús, meg amúgy sem elég hullámos vagy elég egyenes. Semmi más nem jár az eszünkben, csak hogy hogyan is kellene lefogynunk még egy kicsit, a héten hányszor tornáztunk hány percet, és ezzel hány kalóriát égettünk el. Tortaevés közben azon elmélkedünk magunkban, hogy vajon hány kalória lehet ez, és azért táncolunk mert legalább lemozogjuk a két szelet pizzát amit bevágtunk vacsorára, az öt helyett, amit amúgy meg tudtunk volna enni. Két szelet után fogjuk a hasunkat, hogy mennyire jóllaktunk, közben dehogy, de azt nem mondhatjuk, hogy fogyózunk, mert buliban azt nem illik. Azt már tudjuk, hogy a száraz borok kalóriatartalma 75/deci, az végül is túlélhető, két deci fél óra taposással lemegy, simán jók vagyunk. Az hogy tánc közben is Rubint Réka mozdulatai köszönnek vissza, már fel sem tűnik, de ha feltűnne büszkék lennénk rá, mert már annyira a vérünkben van, ez is azt mutatja, hogy ha akarnánk sem szabadulhatnánk a sporttól, ez az életünk. Tetszeni kell, és ha nem vagyunk elég vékonyak a magunk mércéjéhez képest, akkor semmi sem sikerül, magunk vagyunk a nagybetűs kudarc. Büszkék vagyunk rá, hogy két hónap alatt le lehet szokni a cukorról és a szénhidrátról, a sót is kiiktattuk egy időre, és valóban most már vékonyak vagyunk, de még nem eléggé, szóval mi legyen a következő, amiről lemondunk a további szépülés reményében?!  

Persze sarkítok, de nem annyira, amennyire szeretnék.