Voltunk hétvégén tescoban bevásárolni, bár gondolom a tesco-t nem is kellett volna beleírnom, így is tudja mindenki. Lett nekünk szendvicssütőnk, az az összenyomós, háromszögletű szendvicseket gyártós darab, azóta Iván reggelire és vacsorára is ezt eszi, de egyelőre nem aggódom. Lett még cserepes petrezselymünk és cserepes zöldhagymánk is, mint az olyan háziasszonyoknak akik nem használnak mesterséges ízfokozókat, na én nem tartozom ide, de azért menő. Iván miatt kellett megvenni, mert szerintem elveszett benne egy kertész, már pedzegette, hogy a virágládákba mi lenne ha inkább répát, retket, dinnyét ültetnénk büdöske helyett. Akiben felmerült most a kérdés, hogy ott a rohadt nagy kert, mégis miért a virágládákba ültet, nos valóban, a kérdés jogos. A válasz pedig a nagyi. Tavaly kapott Iván egy sarkot, ahol ültetett dinnyét például, de nagyi úgy döntött stikában, hogy a dinnye egy baromság, és közé ültette a zöldbabot, mondván, mégiscsak nagyobb haszna van annak. Szóval úgy vagyunk ezzel a kert dologgal, mint a kutyával, amíg a nagyi megvan, addig nincs beleszólásunk a saját kertünkbe, ha mégis próbálkoznánk, nagyi gyorsan rádöbbent minket, hogy tulajdonképpen jó az úgy, és mi is pont ezt akartuk mondani. Lehet ezen mérgelődni, és szoktam is, de ha valaki 88 éve gyakorolja a mártírkodást, azzal nincs mit kezdeni, eleve csatát vesztettünk.
Ezzel a sütivel pedig a seggem térfogatát növeltem a hétvégén, reggel a tükörben megállapítottam, hogy sikeresen.
Tényleg, közelebb is hajoltam hogy jobban meg tudjam vizsgálni a helyzetet, de szerintem nagyobb lett. Azóta heveny depresszióval küzdök, és nem ettem kenyeret a hurkához. Szóval kamu, hogy két kg hízás nem is látszik meg, a lószart nem. Nem kéne annyit bámulnom magam a tükörben, de nekem ez nem megy, simán képes vagyok órákig nézegetni magamat, hogy na hát akkor valahogy így nézhetek ki ezek szerint. Rólam készült fotókat is borzasztó hosszú ideig szoktam tanulmányozni, mert ott meg mindig kiderül, hogy jé, hát így néztem ki akkor, pedig én végig teljesen másnak képzeltem magam. Ja, a süti morzsás túrós, Szilvie receptje néven találtam, a végén az tényleg "e", nem elírtam.
