Nézegette Gerda a szép piros almát, forgatta, gömbölygette, hogy már fényes lett, mint ha műanyagból lenne. Gondolkodott közben a lehetőségein, nem egyszerű, egy beleharapással vagy nem beleharapással eldől az élet. Egyes számú lehetőség a beleharapás, amivel némi mérget juttat a szervezetébe, pont annyit, hogy csak a királyfi csókja ébressze fel majd idővel, na de mennyi az az idővel, és milyen királyfi, mert azért az is számít már mostanság, nem túl kielégítőek a rendelkezésre álló információk. A nem beleharapás a második számú lehetőség, ahogy azt az élesebb elméjűek már nyilván kitalálták, akkor nincs méreg, de nincs királyfi sem, nem hogy idővel, hanem sohasem. Van helyette karrier, az almáskert azért elég szépen hoz, változatos szexuális élet az időszaki almaszedő fiúkkal, de aztán az almákkal együtt Gerda is meglöttyed lassan, akkor meg jól jönne egy akármilyen királyfi is, emlékezni a régi szép időkre, vagy csak régi időkre, mindegy.