Az imák meghallgatásra találtak, Iván otthon. Én ma még egyig regényt olvasok húzom az igát, aztán vár még rám portörlés, porszívózás, szaloncukrok és habkarikák felmadzagolása, fadíszítés, körömlakkozás. A portörlést rühellem legjobban a házimunkák közül, ezt a kritikusabbak észre is vehetik a lakásban, (a többségük szerencsére tapintatos, vagy rövidlátó) de múltkor szereztünk kis uv zöld színű portörlő pamacsot, amivel azt játszhatom, hogy én vagyok a fityulás szobalány a csengetett mylordból mondjuk, apró tipegő léptekkel szaladgálok a lakásban és sepregetem vele a polcokat ahol az antik bőrkötésű könyveinket tároljuk meg a hifit. 

Mivel Iván ugyan otthon van, de még azért messze nem csattan ki az egészségtől, a szilveszterünk békés családi körben fog telni. Tény és való, hogy nekem ez volt minden vágyam, neki meg homlokegyenest ellenkező vágyai voltak, de mivel nagyon fondorlatosan megbetegítettem, kórházba juttattam és három féle gyógyszert is szedetek vele amire nem lehet inni egy kortyot sem, így én nyertem. Azt hiszem valahogy pontosabban kéne magamban megfogalmaznom a dolgokat. Ezentúl minden egyes óhajom után hozzá fogom tenni gondolatban, hogy  - de mindezt úgy szeretném, hogy közben senkinek ne essen baja - és ezt nagyon lassan és érthetően artikulálva teszem majd, hogy mindenki értse.

A szilveszterünk tehát tréninges buli lesz, majd kártyázunk a PIékkel, eszünk virslit, csinálunk tűzijátékot, koccintunk a szülőkkel, nem nézünk saskabarét, de minden más baromságot igen. Klassz lesz.