Ma először mínusz volt a Sasadin, ma először láttam befagyott pocsolyát, deres autókat, viszont hétvégén az ikeában már láttam egy karácsonynak berendezett szobát. Jöhetnek a mikulások, utcai árusok forralt borral meg gesztenyével, kivilágított Bartók Béla út, de szeretem. Ahhoz képest, hogy mennyire utálom a telet, most nem is utálom annyira mint szoktam. A giccsparádé részét szeretem, majd januártól megint utálni fogom rendületlenül. Ma reggel óta azonban érzem, hogy égetően szükségem van egy sapkára. Puha-kötött sapkára, mindenféle bojt-sild-bizbasz mentes, lehetőleg világosszürke színű sapkára. A hozzá való sállal természetesen. Akkor sem sértődöm meg, ha van hozzá kesztyű is. A múltkor ugyan vettem egy kék velúr kesztyűt a tescoban, ami kiválóan megy a fekete kabátomhoz, ámde a télikabátom viszont keki színű lett, és itt már ugye mindenki látja a problémát lelki szemei előtt. Legalábbis a nők látják.

Ezek meg itt a tegnap este termései, mert Iván még mindig beteg, szerintem a süti gyógyít, az otthon fellelhető alapanyagokból hirtelen kellett lépnem, ezen összetevők konspirációjából születtek.

Ez itt joghurtos fánknak nevezett cucc, fahéjas porcukorral megszórva. Természetesen a felét kiborítottam a szőnyegre, így aztán idilli porcukor porszívózás is volt, és az egyik fánkocska majdnem meglépett, a kanapé alatt próbált elbújni és beleolvadni a környezetbe, de kiszagoltuk, és nem kegyelmeztünk neki sem. Mégis mihez kezdett volna egyedül?!

Ez meg itt az év poénja, hangosan röhögtem amikor kiborítottam a tálkából. Maradjunk annyiban, hogy a reklámban egy kicsivel gusztusosabban sikerült tálalni, ízre viszont határozottan pudingszerű.